1 Vinde, cantemos ao Senhor;

jubilemos

à rocha

da nossa salvação.

2 Apresentemo-nos ante

a sua face com louvores,

e celebremo-lo com salmos.

3 Porque

o Senhor é Deus grande,

e Rei grande

sobre todos os deuses.

4 Nas suas mãos estão

as profundezas da terra,

e as alturas

dos montes são suas.

5 Seu é o mar,

e ele o fez,

e as suas mãos formaram a terra seca.

6 Ó, vinde, adoremos e prostremo-nos;

ajoelhemos diante

do Senhor

que nos criou.

7 Porque ele é o nosso Deus,

e nós povo do seu pasto

e ovelhas da sua mão.

Se hoje ouvirdes a sua voz,

8 Não endureçais os vossos corações,

assim como

na provocação e como

no dia da tentação no deserto;

9 Quando vossos

pais me tentaram,

me provaram,

e viram

a minha obra.

10 Quarenta anos estive desgostado

com esta geração,

e disse:

É um povo

que erra de coração,

e não tem conhecido

os meus caminhos.

11 A quem jurei na minha ira

que não entrarão no meu repouso.

1 Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának! 2 Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel. 3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül. 4 A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi. 5 A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták. 6 Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt! 7 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát. 8 Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában: 9 A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet. 10 Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat! 11 A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.