Ao mestre de canto, segundo a melodia "Corça da manhã". Salmo de Davi

1 Deus meu, Deus meu,

por que me desamparaste?

Por que te alongas do meu auxílio

e das palavras do meu bramido?

2 Deus meu, eu clamo de dia,

e tu não me ouves;

de noite,

e não tenho sossego.

3 Porém tu és santo,

tu que habitas entre

os louvores de Israel.

4 Em ti confiaram nossos pais;

confiaram, e tu os livraste.

5 A ti clamaram e escaparam;

em ti confiaram,

e não foram confundidos.

6 Mas eu sou verme,

e não homem,

opróbrio dos homens

e desprezado do povo.

7 Todos os que me veem

zombam de mim;

estendem os lábios

e meneiam a cabeça, dizendo:

8 Confiou no Senhor,

que o livre;

livre-o, pois nele tem prazer.

9 Mas tu és o que me tiraste

do ventre;

fizeste-me confiar,

estando aos seios de minha mãe.

10 Sobre ti fui lançado

desde a madre;

tu és o meu Deus

desde o ventre de minha mãe.

11 Não te alongues de mim,

pois a angústia está perto,

e não há quem ajude.

12 Muitos touros me cercaram;

fortes touros de Basã me rodearam.

13 Abriram contra mim suas bocas,

como um leão

que despedaça e que ruge.

14 Como água me derramei,

e todos os meus ossos

se desconjuntaram;

o meu coração é como cera,

derreteu-se no meio

das minhas entranhas.

15 A minha força se secou

como um caco,

e a língua se me pega

ao paladar;

e me puseste no pó da morte.

16 Pois me rodearam cães;

o ajuntamento de malfeitores

me cercou,

traspassaram-me as mãos e os pés.

17 Poderia contar

todos os meus ossos;

eles veem

e me contemplam.

18 Repartem entre si

as minhas vestes,

e lançam sortes

sobre a minha roupa.

19 Mas tu, Senhor,

não te alongues de mim.

Força minha,

apressa-te em socorrer-me.

20 Livra a minha alma da espada,

e a minha predileta

da força do cão.

21 Salva-me da boca do leão;

sim, ouviste-me,

das pontas dos bois selvagens.

22 Então declararei o teu nome

aos meus irmãos;

louvar-te-ei no meio

da congregação.

23 Vós, que temeis ao Senhor,

louvai-o;

todos vós, semente de Jacó,

glorificai-o;

e temei-o todos vós,

semente de Israel.

24 Porque não desprezou

nem abominou a aflição do aflito,

nem escondeu dele o seu rosto;

antes, quando ele clamou,

o ouviu.

25 O meu louvor será de ti

na grande congregação;

pagarei os meus votos

perante os que o temem.

26 Os mansos comerão

e se fartarão;

louvarão ao Senhor

os que o buscam;

o vosso coração

viverá eternamente.

27 Todos os limites da terra

se lembrarão,

e se converterão ao Senhor;

e todas as famílias das nações

adorarão perante a tua face.

28 Porque o reino é do Senhor,

e ele domina entre as nações.

29 Todos os que na terra são gordos

comerão e adorarão,

e todos os que descem ao pó

se prostrarão perante ele;

e nenhum poderá reter viva

a sua alma.

30 Uma semente o servirá;

será declarada ao Senhor

a cada geração.

31 Chegarão e anunciarão

a sua justiça

ao povo que nascer,

porquanto ele o fez.

1 Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. 2 Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava. 3 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam. 4 Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol. 5 Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket. 6 Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg. 7 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata. 8 A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket: 9 Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne! 10 Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin. 11 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem. 12 Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen. 13 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái. 14 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán. 15 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között. 16 Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet. 17 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat. 18 Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám. 19 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek. 20 De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre. 21 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből. 22 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem. 23 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben. 24 Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata! 25 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja. 26 Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt. 27 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké! 28 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége. 29 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is. 30 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét. 31 Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. 32 Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!