Salmo de Asafe

1 Verdadeiramente bom é Deus para com Israel,

para com os limpos

de coração.

2 Quanto a mim, os meus pés quase que se desviaram;

pouco faltou

para que escorregassem

os meus passos.

3 Pois eu tinha inveja dos néscios,

quando via a prosperidade dos ímpios.

4 Porque não há apertos na sua morte,

mas firme está a sua força.

5 Não se acham em trabalhos como outros homens,

nem são

afligidos como

outros homens.

6 Por isso a soberba os cerca como um colar;

vestem-se de

violência como

de adorno.

7 Os olhos deles estão inchados de gordura;

eles têm mais do

que o coração podia desejar.

8 São corrompidos e tratam maliciosamente de opressão;

falam arrogantemente.

9 Põem as suas bocas contra os céus,

e as suas línguas andam

pela terra.

10 Por isso o povo dele volta aqui,

e águas

de copo cheio

se lhes espremem.

11 E eles dizem:

Como o sabe

Deus? Há conhecimento

no Altíssimo?

12 Eis que estes são ímpios,

e prosperam no mundo;

aumentam em riquezas.

13 Na verdade que em vão tenho purificado o meu coração;

e lavei as

minhas mãos

na inocência.

14 Pois todo o dia tenho sido afligido,

e castigado cada manhã.

15 Se eu dissesse: Falarei assim;

eis que

ofenderia a geração

de teus filhos.

16 Quando pensava em entender

isto, foi

para mim muito

doloroso;

17 Até que entrei no santuário de Deus;

então entendi

eu o fim deles.

18 Certamente tu os puseste em lugares escorregadios;

tu os lanças

em destruição.

19 Como caem na desolação,

quase num momento!

Ficam totalmente consumidos

de terrores.

20 Como um sonho,

quando se acorda, assim, ó Senhor,

quando acordares,

desprezarás a aparência deles.

21 Assim o meu coração se azedou,

e sinto picadas

nas minhas entranhas.

22 Assim me embruteci, e nada sabia;

fiquei como um

animal perante ti.

23 Todavia estou de contínuo contigo;

tu me sustentaste

pela minha mão

direita.

24 Guiar-me-ás com o teu conselho,

e depois me receberás na glória.

25 Quem tenho eu

no céu senão a ti?

E na terra não há

quem eu deseje além de ti.

26 A minha carne e o meu coração desfalecem;

mas Deus é a fortaleza do meu coração,

e a minha porção

para sempre.

27 Pois eis que os que se alongam de ti, perecerão;

tu tens destruído todos

aqueles que

se desviam de ti.

28 Mas para mim, bom é aproximar-me de Deus;

pus a minha confiança no Senhor Deus,

para anunciar todas

as tuas obras.

HARMADIK KÖNYV

1 Aszáf zsoltára.

Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek. 2 De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak. 3 Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét. 4 Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó. 5 A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak. 6 Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket. 7 A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak. 8 Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással. 9 Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet. 10 Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek; 11 És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem? 12 Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek! 13 Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet; 14 Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel! 15 Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el. 16 Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben. 17 Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát. 18 Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket. 19 Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől. 20 Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket. 21 Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim: 22 Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad. 23 De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet. 24 Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem. 25 Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön! 26 Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké! 27 Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled. 28 De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.