1 Junto aos rios da Babilônia,

ali nos assentamos e choramos,

quando nos lembramos de Sião.

2 Sobre os salgueiros

que há no meio dela,

penduramos as nossas harpas.

3 Pois lá aqueles que nos levaram

cativos nos pediam

uma canção;

e os que nos destruíram,

que os alegrássemos, dizendo:

Cantai-nos uma das canções

de Sião.

4 Como cantaremos

a canção do Senhor

em terra estranha?

5 Se eu me esquecer de ti,

ó Jerusalém,

esqueça-se a minha direita

da sua destreza.

6 Se me não lembrar de ti,

apegue-se-me a língua

ao meu paladar;

se não preferir Jerusalém

à minha maior alegria.

7 Lembra-te, Senhor,

dos filhos de Edom

no dia de Jerusalém,

que diziam: Descobri-a, descobri-a

até aos seus alicerces.

8 Ah! Filha de Babilônia,

que vais ser assolada;

feliz aquele que te retribuir

o pago que tu nos pagaste a nós.

9 Feliz aquele que pegar

em teus filhos

e der com eles nas pedras.

1 Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk. 2 A fűzfákra, közepette, oda függesztettük hárfáinkat, 3 Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, mondván: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül! 4 Hogyan énekelnők az Úrnak énekét idegen földön?! 5 Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem felejtkezzék el rólam az én jobbkezem! 6 Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének! 7 Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, a kik azt mondták Jeruzsálem napján: Rontsátok le, rontsátok le fenékig! 8 Babilon leánya, te pusztulóra vált! Áldott legyen a ki megfizet néked gonoszságodért, a melylyel te fizettél nékünk! 9 Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet!