Ao mestre de canto, segundo a melodia "Não destruas". Hino de Davi, quando Saul mandou que lhe vigiassem a casa, para o matar

1 Livra-me, meu Deus,

dos meus inimigos,

defende-me daqueles que

se levantam contra mim.

2 Livra-me dos

que praticam a iniquidade,

e salva-me dos

homens sanguinários.

3 Pois eis que põem ciladas à minha alma;

os fortes se ajuntam contra mim,

não por

transgressão minha ou

por pecado meu,

ó Senhor.

4 Eles correm,

e se preparam, sem culpa minha;

desperta para

me ajudares,

e olha.

5 Tu, pois, ó Senhor,

Deus dos Exércitos,

Deus de Israel, desperta para visitares todos os gentios;

não tenhas misericórdia

de nenhum dos pérfidos

que praticam a iniquidade.

(Selá.)

6 Voltam à tarde;

dão ganidos como cães, e rodeiam a cidade.

7 Eis que eles dão gritos com as suas bocas;

espadas estão nos seus lábios, porque, dizem eles:

Quem ouve?

8 Mas tu, Senhor, te rirás deles;

zombarás de todos os gentios;

9 Por causa da sua força eu te aguardarei;

pois Deus é a minha alta defesa.

10 O Deus da minha misericórdia virá ao meu encontro;

Deus me fará

ver o meu desejo

sobre os meus inimigos.

11 Não os mates, para que o meu povo não se esqueça;

espalha-os pelo teu poder,

e abate-os,

ó Senhor,

nosso escudo.

12 Pelo pecado da sua boca

e pelas palavras dos seus lábios,

fiquem presos na sua soberba,

e pelas maldições

e pelas mentiras

que falam.

13 Consome-os na tua indignação,

consome-os, para que não existam,

e para

que saibam que Deus reina em Jacó até aos fins da terra.

(Selá.)

14 E tornem a vir à tarde,

e deem ganidos como cães, e cerquem a cidade.

15 Vagueiem para cima e para baixo por mantimento,

e passem a noite sem se saciarem.

16 Eu, porém, cantarei a tua força;

pela manhã louvarei com alegria a tua misericórdia;

porquanto tu foste o meu alto refúgio,

e proteção

no dia

da minha angústia.

17 A ti, ó fortaleza minha, cantarei salmos;

porque Deus

é a minha defesa

e o Deus da minha misericórdia.

1 Az éneklőmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midőn embereket külde Saul, és őrizék az ő házát, hogy megöljék őt. 2 Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtől, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet! 3 Szabadíts meg engemet a gonosztevőktől, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet; 4 Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyűltek ellenem az erősek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram! 5 Bűnöm nélkül egybegyűlnek és készülnek ellenem: serkenj fel előmbe és lásd meg ezeket!6 Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. Szela. 7 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost. 8 Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, úgy mond, kicsoda hallja meg? 9 Te pedig, Uram, neveted őket, és megcsúfolod mind e pogány népet. 10 Hatalmával szemben te reád vigyázok; mert Isten az én váram. 11 Előmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim romlását. 12 Ne öld meg őket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd őket a te hatalmaddal, és alázd meg őket Uram, mi paizsunk! 13 Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak. 14 Veszítsd el őket búsulásodban, veszítsd el őket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. Szela. 15 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost. 16 Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak. 17 Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján. 18 Én erősségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: ő az én kegyelmes Istenem!