Ao mestre de canto. Para instrumentos de cordas. Salmo didático de Davi

1 Inclina, ó Deus, os teus ouvidos à minha oração,

e não te escondas

da minha súplica.

2 Atende-me, e ouve-me;

lamento na minha

queixa,

e faço ruído,

3 Pelo clamor do inimigo e por causa da opressão do ímpio;

pois lançam sobre mim a iniquidade,

e com furor

me odeiam.

4 O meu coração está dolorido dentro de mim,

e terrores

da morte caíram

sobre mim.

5 Temor e tremor vieram sobre mim;

e o horror me cobriu.

6 Assim eu disse:

Oh! Quem me dera asas como de pomba! Então voaria,

e estaria em descanso.

7 Eis que fugiria para longe, e pernoitaria no deserto.

(Selá.)

8 Apressar-me-ia a escapar da fúria

do vento e da tempestade.

9 Despedaça, Senhor,

e divide as suas línguas,

pois tenho visto violência

e contenda na cidade.

10 De dia e de noite a cercam sobre os seus muros;

iniquidade e malícia

estão no meio

dela.

11 Maldade há dentro dela;

astúcia e engano

não se apartam

das suas ruas.

12 Pois não era um inimigo que me afrontava;

então eu o teria suportado;

nem era o

que me odiava que se engrandecia contra mim,

porque dele me

teria escondido.

13 Mas eras tu,

homem meu igual,

meu guia e meu íntimo amigo.

14 Consultávamos juntos suavemente,

e andávamos

em companhia na casa de Deus.

15 A morte os assalte, e vivos desçam ao inferno;

porque há maldade

nas suas

habitações e

no meio deles.

16 Eu, porém, invocarei a Deus,

e o Senhor me salvará.

17 De tarde e de manhã e ao meio-dia orarei;

e clamarei,

e ele

ouvirá a minha voz.

18 Livrou em paz a minha alma da peleja que havia contra mim;

pois havia muitos

comigo.

19 Deus ouvirá, e os afligirá.

Aquele que preside desde a antiguidade (Selá),

porque não há neles nenhuma mudança,

e portanto

não temem a

Deus.

20 Tal homem pôs

as suas mãos naqueles que têm paz com ele;

quebrou a sua

aliança.

21 As palavras

da sua boca eram mais macias do que a manteiga,

mas havia guerra no seu coração:

as suas palavras

eram mais brandas do que o azeite;

contudo, eram espadas

desembainhadas.

22 Lança o teu cuidado sobre o Senhor,

e ele te susterá;

não permitirá jamais

que o justo

seja abalado.

23 Mas tu, ó Deus, os farás descer ao poço da perdição;

homens de sangue

e de fraude

não viverão metade

dos seus dias;

mas eu

em ti confiarei.

1 Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása. 2 Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elől; 3 Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok! 4 Az ellenségnek szaváért és a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és nagy dühösséggel ellenkeznek velem. 5 Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem. 6 Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem. 7 Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám. 8 Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. Szela. 9 Sietnék kiszabadulni e sebes szélből, e forgószélből. 10 Rontsd meg Uram, és oszlasd meg az ő nyelvöket; mert erőszakot és háborgást látok a városban. 11 Nappal és éjjel körüljárják azt annak kőfalainál, bent hamisság és ártalom van abban. 12 Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak teréről a zsarnokság és csalárdság. 13 Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől: 14 Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm, 15 A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben. 16 A halál vegye őket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben. 17 Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem. 18 Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat. 19 Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem. 20 Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy ő eleitől fogva trónol, Szela), a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent. 21 Kezeit felemelte a vele békességben lévőkre; megszegte az ő szövetségét. 22 A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok. 23 Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz. 24 Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod őket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom.