Ao mestre de canto. De Davi. Cântico

1 A ti, ó Deus, espera o louvor em Sião,

e a ti

se pagará o voto.

2 Ó tu que ouves as orações,

a ti virá toda a carne.

3 Prevalecem as iniquidades contra mim;

porém tu

limpas as nossas

transgressões.

4 Bem-aventurado aquele a quem

tu escolhes,

e fazes chegar

a ti, para que habite em teus átrios;

nós seremos fartos

da bondade da tua casa e

do teu santo templo.

5 Com coisas tremendas em justiça nos responderás, ó Deus da nossa salvação;

tu és a esperança

de todas as extremidades

da terra,

e daqueles

que estão longe

sobre o mar.

6 O que pela sua força

consolida os montes,

cingido de fortaleza;

7 O que aplaca o ruído dos mares, o ruído das suas ondas,

e o tumulto

dos povos.

8 E os que habitam nos fins

da terra temem os teus sinais;

tu fazes alegres

as saídas

da manhã

e da tarde.

9 Tu visitas a terra, e a refrescas;

tu a enriqueces grandemente com o rio de Deus,

que está cheio de água;

tu lhe preparas o trigo,

quando assim a

tens preparada.

10 Enches de água os seus sulcos;

tu lhe aplanas as leivas;

tu a amoleces com a muita chuva;

abençoas as suas novidades.

11 Coroas o ano com a tua bondade,

e as tuas veredas destilam gordura.

12 Destilam sobre os pastos do deserto,

e os outeiros os cingem

de alegria.

13 Os campos se vestem de rebanhos,

e os vales se cobrem de trigo;

eles se regozijam

e cantam.

1 Az éneklőmesternek; zsoltár; Dávid éneke. 2 Tied a hódolat, a dicséret, oh Isten, a Sionon; és néked teljesítik ott a fogadást. 3 Oh könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden test. 4 Bűneim erőt vettek rajtam; vétkeinket te bocsásd meg. 5 Boldog az, a kit te kiválasztasz és magadhoz fogadsz, hogy lakozzék a te tornáczaidban; hadd teljesedjünk meg a te házadnak javaival, a te templomodnak szentségével! 6 Csodálatos dolgokat szólasz nékünk a te igazságodban, idvességünknek Istene; e föld minden szélének és a messze tengernek bizodalma; 7 A ki hegyeket épít erejével, körül van övezve hatalommal; 8 A ki lecsillapítja a tengerek zúgását, habjaik zúgását, és a népek háborgását. 9 Félnek is jeleidtől a szélek lakói; a napkelet és nyugot határait megörvendezteted. 10 Meglátogatod a földet és elárasztod; nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója tele van vizekkel; gabonát szerzesz nékik, mert úgy rendelted azt. 11 Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod; záporesővel meglágyítod azt, termését megáldod. 12 Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal, és a te nyomdokaidon kövérség fakad; 13 Csepegnek a puszta legelői és a halmokat vígság övezi. 14 A legelők megtelnek juhokkal, és a völgyeket gabona borítja; örvendeznek és énekelnek.