Ao mestre de canto. Salmo de Davi

1 No Senhor confio;

como dizeis à minha alma:

Fugi para a vossa montanha

como pássaro?

2 Pois eis que os ímpios

armam o arco,

põem as flechas na corda,

para com elas atirarem, às escuras,

aos retos de coração.

3 Se forem destruídos

os fundamentos,

que poderá fazer o justo?

4 O Senhor está

no seu santo templo,

o trono do Senhor

está nos céus;

os seus olhos estão atentos,

e as suas pálpebras provam

os filhos dos homens.

5 O Senhor prova o justo;

porém ao ímpio e ao que ama

a violência odeia a sua alma.

6 Sobre os ímpios fará chover

laços, fogo, enxofre

e vento tempestuoso;

isto será a porção do seu copo.

7 Porque o Senhor é justo,

e ama a justiça;

o seu rosto olha para os retos.

1 Az éneklőmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?! 2 Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek. 3 Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz? 4 Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az egekben; az ő szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait. 5 Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az ő lelke. 6 Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészök! 7 Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az ő orczáját.