1 Louvai ao Senhor,

porque ele é bom,

porque

a sua benignidade dura para sempre.

2 Digam-no os remidos do Senhor,

os que remiu

da mão do inimigo,

3 E os que congregou das terras

do oriente e do ocidente,

do norte e do sul.

4 Andaram desgarrados pelo deserto,

por caminhos solitários;

não acharam cidade

para habitarem.

5 Famintos e sedentos,

a sua alma neles desfalecia.

6 E clamaram ao Senhor

na sua angústia,

e os livrou das suas dificuldades.

7 E os levou por caminho direito,

para irem

a uma cidade de habitação.

8 Louvem ao Senhor pela sua bondade,

e pelas suas maravilhas

para com

os filhos dos homens.

9 Pois fartou a alma sedenta,

e encheu de bens a alma faminta.

10 Tal como a que

se assenta nas trevas

e sombra da morte,

presa em aflição e em ferro;

11 Porquanto se rebelaram contra

as palavras de Deus,

e desprezaram

o conselho do Altíssimo.

12 Portanto,

lhes abateu o coração com trabalho;

tropeçaram,

e não houve quem os ajudasse.

13 Então clamaram ao Senhor

na sua angústia,

e os livrou das suas dificuldades.

14 Tirou-os das trevas

e sombra da morte;

e quebrou

as suas prisões.

15 Louvem ao Senhor pela sua bondade,

e pelas suas maravilhas

para com

os filhos dos homens.

16 Pois quebrou as portas de bronze,

e despedaçou

os ferrolhos de ferro.

17 Os loucos,

por causa da sua transgressão,

e por causa das suas iniquidades,

são aflitos.

18 A sua alma aborreceu toda

a comida,

e chegaram até às portas da morte.

19 Então clamaram ao Senhor

na sua angústia,

e ele os livrou das suas dificuldades.

20 Enviou a sua palavra,

e os sarou;

e os livrou da sua destruição.

21 Louvem ao Senhor pela sua bondade,

e pelas suas maravilhas

para com

os filhos dos homens.

22 E ofereçam

os sacrifícios de louvor,

e relatem

as suas obras com regozijo.

23 Os

que descem ao mar em navios,

mercando

nas grandes águas,

24 Esses veem as obras do Senhor,

e

as suas maravilhas no profundo.

25 Pois ele manda,

e se levanta o vento tempestuoso

que eleva as suas ondas.

26 Sobem aos céus;

descem aos abismos,

e a sua alma

se derrete em angústias.

27 Andam

e cambaleiam como ébrios,

e perderam todo

o tino.

28 Então clamam ao Senhor

na sua angústia;

e ele os livra das suas dificuldades.

29 Faz cessar a tormenta,

e acalmam-se as suas ondas.

30 Então se alegram,

porque se aquietaram;

assim os leva

ao seu porto desejado.

31 Louvem ao Senhor pela sua bondade,

e pelas suas maravilhas

para com

os filhos dos homens.

32 Exaltem-no

na congregação do povo,

e glorifiquem-no

na assembleia dos anciãos.

33 Ele converte os rios

em um deserto,

e as fontes em terra sedenta;

34 A terra frutífera

em estéril,

pela maldade dos

que nela habitam.

35 Converte o deserto em lagoa,

e

a terra seca em fontes.

36 E faz habitar ali os famintos,

para

que edifiquem cidade para habitação;

37 E semeiam

os campos e plantam vinhas,

que produzem fruto abundante.

38 Também os abençoa,

de modo que se multiplicam muito;

e o seu gado não diminui.

39 Depois se diminuem e se abatem,

pela opressão,

e aflição e tristeza.

40 Derrama o desprezo sobre os príncipes,

e

os faz andar desgarrados pelo deserto,

onde não há caminho.

41 Porém livra ao necessitado da opressão,

em um lugar alto,

e multiplica

as famílias como rebanhos.

42 Os retos o verão,

e se alegrarão,

e toda a iniquidade tapará a boca.

43 Quem é sábio observará estas coisas,

e eles compreenderão

as benignidades do Senhor.

ÖTÖDIK KÖNYV

1 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme. 2 Ezt mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből; 3 És a kiket összegyűjtött a különböző földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől. 4 Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala. 5 Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök. 6 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket. 7 És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak. 8 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért, 9 Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval! 10 A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal; 11 Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták; 12 Azért megalázta az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök. 13 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket. 14 Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá. 15 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért, 16 Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé! 17 A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak. 18 Minden étket útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének. 19 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket. 20 Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből. 21 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért, 22 És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel! 23 A kik hajókon tengerre szállnak, és a nagy vizeken kalmárkodnak, 24 Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben. 25 Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat. 26 Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben. 27 Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala. 28 De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket. 29 Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok. 30 És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára. 31 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért! 32 És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében! 33 Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá; 34 Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt. 35 Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká. 36 És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek. 37 És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek. 38 És megáldá őket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg. 39 De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt. 40 Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben. 41 De felemelé a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz. 42 Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját. 43 A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!