Ao mestre de canto. De Davi, servo do Senhor

1 A transgressão do ímpio diz no íntimo do meu coração:

Não há temor

de Deus perante

os seus olhos.

2 Porque em seus olhos se lisonjeia,

até que a

sua iniquidade

se descubra ser

detestável.

3 As palavras da sua boca são malícia e engano;

deixou de entender

e de fazer

o bem.

4 Projeta a malícia na sua cama;

põe-se no caminho que não é bom;

não aborrece o mal.

5 A tua misericórdia, Senhor, está nos céus,

e a tua fidelidade chega

até às mais excelsas nuvens.

6 A tua justiça é como as grandes montanhas;

os teus juízos

são um grande abismo.

Senhor,

tu conservas os homens

e os animais.

7 Quão preciosa é,

ó Deus, a tua benignidade,

pelo que os filhos

dos homens se abrigam

à sombra das tuas asas.

8 Eles se fartarão da gordura da tua casa,

e os farás beber

da corrente

das tuas delícias;

9 Porque em ti está o manancial da vida;

na tua luz veremos a luz.

10 Estende a tua benignidade sobre os que te conhecem,

e a tua justiça

sobre os retos

de coração.

11 Não venha sobre mim o pé dos soberbos,

e não

me mova

a mão

dos ímpios.

12 Ali caem os

que praticam a iniquidade;

cairão,

e não

se poderão levantar.

1 Az éneklőmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé. 2 A gonosznak hamissága felől így gondolkozom szívemben: nincs ő előtte isten-félelem; 3 Mert hízeleg néki önmagának, ha bűnét elkövetheti, ha gyűlölködhetik. 4 Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni és jót cselekedni. 5 Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, és nem veti meg a rosszat. 6 Uram, az égig ér a te kegyelmességed; a te hűséged a felhőkig! 7 Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, mint a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram! 8 Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek. 9 Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban; megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből. 10 Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot. 11 Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerőidre, és igazságodat az igaz szívűekre. 12 Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze. 13 Hullnak már a gonosztevők; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel!