Ao mestre de canto. De Davi. Em memória

1 Apressa-te, ó Deus,

em me livrar;

Senhor, apressa-te

em ajudar-me.

2 Fiquem envergonhados e confundidos os que procuram a minha alma;

voltem para

trás e

confundam-se os

que me desejam mal.

3 Virem as costas

como recompensa da sua vergonha os

que dizem:

Ah! Ah!

4 Folguem e alegrem-se em ti todos os que te buscam;

e aqueles

que amam a tua

salvação digam continuamente:

Engrandecido seja Deus.

5 Eu, porém, estou aflito e necessitado;

apressa-te por mim, ó Deus.

Tu és o meu auxílio e o meu libertador;

Senhor, não te detenhas.

1 Az éneklőmesternek, Dávidtól, emlékeztetésre. 2 Isten, az én szabadításomra, Uram, az én segítségemre siess! 3 Szégyenüljenek meg és piruljanak, a kik életemre törnek; riadjanak vissza és gyalázat érje őket, a kik bajomat kivánják. 4 Hátráljanak meg gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem: Hehé, hehé! 5 Örülnek és örvendeznek majd benned mindazok, a kik keresnek tégedet, és ezt mondják majd szüntelen, a kik szeretik a te szabadításodat: Magasztaltassék fel az Isten! 6 Én pedig szegény és nyomorult vagyok: siess hozzám, oh Isten; segedelmem és szabadítóm vagy te Uram: ne késsél!