Cântico. Salmo dos filhos de Corá. Ao mestre de canto. Para ser cantado com cítara. Salmo didático de Hemã, ezraíta

1 Senhor Deus da minha salvação,

diante de ti tenho clamado

de dia e de noite.

2 Chegue

a minha oração perante a tua face,

inclina os teus ouvidos

ao meu clamor;

3 Porque a minha alma está cheia

de angústia,

e a minha vida

se aproxima da sepultura.

4 Estou contado com aqueles

que descem ao abismo;

estou como homem sem forças,

5 Livre entre os mortos,

como os feridos

de morte que jazem na sepultura,

dos quais te

não lembras mais,

e estão cortados da tua mão.

6 Puseste-me

no abismo mais profundo,

em trevas

e nas profundezas.

7 Sobre mim pesa o teu furor;

tu me afligiste

com todas as tuas ondas. (Selá.)

8 Alongaste de mim

os meus conhecidos,

puseste-me em extrema abominação para com eles.

Estou fechado,

e não posso sair.

9 A minha vista desmaia

por causa da aflição.

Senhor, tenho clamado a ti todo

o dia,

tenho estendido para ti as minhas mãos.

10 Mostrarás, tu, maravilhas aos mortos,

ou

os mortos se levantarão

e te louvarão? (Selá.)

11 Será anunciada a tua benignidade

na sepultura,

ou a tua fidelidade na perdição?

12 Saber-se-ão as tuas maravilhas

nas trevas,

e a tua justiça

na terra do esquecimento?

13 Eu, porém, Senhor,

tenho clamado a ti,

e de madrugada te esperará

a minha oração.

14 Senhor, por que rejeitas a minha alma?

Por que escondes

de mim a tua face?

15 Estou aflito,

e prestes tenho estado a morrer desde a minha mocidade;

enquanto sofro

os teus terrores, estou perturbado.

16 A tua ardente indignação sobre mim vai passando;

os teus terrores me têm retalhado.

17 Eles me rodeiam todo

o dia como água;

eles juntos me sitiam.

18 Desviaste para longe de mim amigos e companheiros,

e

os meus conhecidos estão em trevas.

1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. 2 Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok: 3 Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra! 4 Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott. 5 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember. 6 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől. 7 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé. 8 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela. 9 Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek. 10 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet. 11 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela. 12 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén? 13 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén? 14 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom: 15 Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem? 16 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom. 17 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem. 18 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem. 19 Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.