Ao mestre de canto. Salmo de Davi

1 Em ti, Senhor, confio;

nunca me deixes confundido.

Livra-me pela tua justiça.

2 Inclina para mim os teus ouvidos, livra-me depressa;

sê a minha firme rocha,

uma casa fortíssima

que me salve.

3 Porque tu és a minha rocha e a minha fortaleza;

assim, por amor

do teu nome,

guia-me e encaminha-me.

4 Tira-me da rede que para mim esconderam,

pois tu és

a minha força.

5 Nas tuas mãos encomendo o meu espírito;

tu me redimiste,

Senhor Deus

da verdade.

6 Odeio aqueles que se entregam a vaidades enganosas;

eu, porém,

confio no Senhor.

7 Eu me alegrarei e regozijarei na tua benignidade,

pois consideraste a minha aflição;

conheceste a

minha alma

nas angústias.

8 E não me entregaste nas mãos do inimigo;

puseste os meus

pés num lugar

espaçoso.

9 Tem misericórdia de mim, ó Senhor,

porque estou angustiado.

Consumidos estão de tristeza os meus olhos,

a minha alma

e o meu ventre.

10 Porque a minha vida está gasta de tristeza,

e os meus anos de suspiros;

a minha força descai por causa da minha iniquidade,

e os

meus ossos

se consomem.

11 Fui opróbrio entre todos os meus inimigos,

até entre os meus vizinhos,

e horror para os meus conhecidos;

os que me

viam na

rua fugiam

de mim.

12 Estou esquecido no coração deles, como um morto;

sou como um

vaso quebrado.

13 Pois ouvi a murmuração de muitos, temor havia ao redor;

enquanto juntamente

consultavam contra mim,

intentaram tirar-me a

vida.

14 Mas eu confiei em ti, Senhor;

e disse:

Tu és o meu Deus.

15 Os meus tempos estão nas tuas mãos;

livra-me das mãos

dos meus inimigos

e dos

que me perseguem.

16 Faze resplandecer o teu rosto sobre o teu servo;

salva-me por tuas

misericórdias.

17 Não me deixes confundido,

Senhor, porque te tenho invocado.

Deixa confundidos

os ímpios,

e emudeçam

na sepultura.

18 Emudeçam os lábios mentirosos

que falam coisas más com soberba

e desprezo

contra o justo.

19 Oh! Quão grande é a tua bondade,

que guardaste para os que te temem,

a qual operaste

para aqueles que em ti confiam

na presença dos filhos dos homens!

20 Tu os esconderás,

no secreto da tua presença, dos desaforos dos homens;

encobri-los-ás em um pavilhão,

da contenda

das línguas.

21 Bendito seja o Senhor,

pois fez maravilhosa a sua misericórdia

para comigo

em cidade segura.

22 Pois eu dizia na minha pressa:

Estou cortado de diante dos teus olhos;

não obstante,

tu ouviste a voz das minhas súplicas,

quando eu a ti clamei.

23 Amai ao Senhor, vós todos que sois seus santos;

porque o

Senhor guarda os fiéis

e retribui

com abundância ao que usa de soberba.

24 Esforçai-vos, e ele fortalecerá o vosso coração,

vós todos

que esperais

no Senhor.

1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. 2 Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem. 3 Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erős kőszálam, erődített házam, hogy megtarts engem. 4 Mert kősziklám és védőváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet. 5 Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erősségem. 6 Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hűséges Isten. 7 Gyűlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én. 8 Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat és megismered a háborúságokban lelkemet; 9 És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, sőt tágas térre állatod lábaimat. 10 Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem. 11 Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban múlnak éveim; bűnöm miatt roskadoz erőm, és kiasznak csontjaim. 12 Temérdek üldözőm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerőseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tőlem. 13 Töröltettem, akár a halott, az emlékezetből; olyanná lettem, mint az elroshadt edény. 14 Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelől, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet. 15 De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem. 16 Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezéből és üldözőimtől. 17 Világosítsd meg orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból. 18 Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg és pusztuljanak a Seolba. 19 A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerően szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel. 20 Mily bőséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félőknek, és megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai előtt. 21 Elrejted őket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elől; sátorban őrzöd őket a perpatvarkodó nyelvektől. 22 Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerősített városon! 23 Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elől; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád. 24 Szeressétek az Urat mind ti ő kedveltjei; a híveket megőrzi az Úr és bőven megfizet a kevélyen cselekvőknek! 25 Legyetek erősek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat!