Ao mestre de canto, segundo a melodia "Não destruas". Hino de Davi

1 Acaso falais vós, deveras,

ó congregação,

a justiça? Julgais retamente,

ó filhos dos homens?

2 Antes no coração forjais iniquidades;

sobre a terra

pesais a

violência das vossas

mãos.

3 Alienam-se os ímpios desde a madre;

andam errados desde

que nasceram,

falando mentiras.

4 O seu veneno é semelhante ao veneno da serpente;

são como a víbora surda,

que tapa os

ouvidos,

5 Para não ouvir a voz

dos encantadores,

do encantador sábio

em encantamentos.

6 Ó Deus, quebra-lhes os dentes nas suas bocas;

arranca, Senhor,

os queixais

aos filhos dos leões.

7 Escorram como águas que correm constantemente.

Quando ele armar as suas flechas,

fiquem feitas

em pedaços.

8 Como a lesma se derrete,

assim se vá

cada um deles; como o aborto de uma mulher,

que nunca viu o sol.

9 Antes que as vossas

panelas sintam o calor dos espinhos,

como por um

redemoinho os

arrebatará ele,

vivo e

em indignação.

10 O justo se alegrará quando vir a vingança;

lavará os seus pés

no sangue

do ímpio.

11 Então dirá o homem:

Deveras há uma recompensa para o justo;

deveras há um Deus

que julga na terra.

1 Az éneklőmesternek az altashétre; Dávid miktámja. 2 Avagy valóban a néma igazságot szólaltatjátok-é meg? Avagy igazán ítéltek-é ti embernek fiai? 3 Sőt inkább hamisságot forgattok a ti szívetekben! a ti kezeiteknek hamisságát méritek e földön. 4 Eltértek a gonoszok fogantatásuk óta; tévelygenek a hazugok anyjok méhétől kezdve. 5 Mérgök olyan, mint a kígyónak mérge; mint a siket áspisé, a mely füleit bedugja. 6 A mely nem hallja a bűbájosoknak szavát, sem a bűvölőét, a ki bűbájakban jártas. 7 Isten, rontsd meg az ő fogaikat az ő szájokban; az oroszlánoknak zápfogait törd össze, Uram! 8 Olvadjanak el, folyjanak széllyel, mint a víz; ha felteszi nyilait, legyenek tompultak azok. 9 Legyenek mint a csiga, a mely szétfolyván, elmúlik; mint az aszszonynak idétlen szülötte, a mely nem látta a napot. 10 Mielőtt megéreznék fazekaitok a tövist, mind nyersen, mind égőn elragadja azt a forgószél. 11 Örül az igaz, mikor látja a bosszúállást; lábait mossa a gonosznak vérében. 12 És azt mondja az ember: Bizonyára van jutalma az igaznak; bizony van ítélő Isten e földön!