Salmo didático de Davi. Oração que fez quando estava na caverna

1 Com a minha voz

clamei ao Senhor;

com a minha voz

supliquei ao Senhor.

2 Derramei a minha queixa

perante a sua face;

expus-lhe a minha angústia.

3 Quando o meu espírito

estava angustiado em mim,

então conheceste a minha vereda.

No caminho em que eu andava,

esconderam-me um laço.

4 Olhei para a minha direita, e vi;

mas não havia

quem me conhecesse.

Refúgio me faltou;

ninguém cuidou da minha alma.

5 A ti, ó Senhor, clamei;

eu disse: Tu és o meu refúgio,

e a minha porção

na terra dos viventes.

6 Atende ao meu clamor;

porque estou muito abatido.

Livra-me dos meus perseguidores;

porque são mais fortes do que eu.

7 Tira a minha alma da prisão,

para que louve o teu nome;

os justos me rodearão,

pois me fizeste bem.

1 Dávid tanítása; imádság a barlangban létekor. 2 Fenszóval hívom az Urat, fenszóval könyörgök az Úrhoz. 3 Kiöntöm előtte panaszomat, kitárom előtte nyomorúságomat, 4 Mikor elcsügged bennem a lelkem. Te pedig tudod az én ösvényemet, hogy az úton, a melyen járok, tőrt hánytak elém. 5 Tekints jobbra és lásd meg, hogy senki sincsen, a ki ismerne; nincsen számomra menedék; senki sem tudakozódik felőlem. 6 Hívlak téged, oh Uram; s ezt mondom: Te vagy oltalmam és örökségem az élőknek földén; 7 Figyelmezz esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Szabadíts meg engem üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálamnál! 8 Vezesd ki lelkemet a börtönből, hogy magasztaljam a te nevedet! Az igazak vegyenek engem körül, mikor jól teszel majd velem.