1 Por que se amotinam os gentios,

e os povos imaginam coisas vãs?

2 Os reis da terra se levantam

e os governos consultam

juntamente contra o Senhor

e contra o seu ungido, dizendo:

3 Rompamos as suas ataduras,

e sacudamos de nós as suas cordas.

4 Aquele que habita nos céus

se rirá;

o Senhor zombará deles.

5 Então lhes falará na sua ira,

e no seu furor

os turbará.

6 Eu, porém, ungi o meu Rei

sobre o meu santo monte de Sião.

7 Proclamarei o decreto:

O Senhor me disse:

Tu és meu Filho,

eu hoje te gerei.

8 Pede-me, e eu te darei

os gentios por herança,

e os fins da terra

por tua possessão.

9 Tu os esmigalharás

com uma vara de ferro;

tu os despedaçarás

como a um vaso de oleiro.

10 Agora, pois, ó reis,

sede prudentes;

deixai-vos instruir,

juízes da terra.

11 Servi ao Senhor com temor,

e alegrai-vos com tremor.

12 Beijai o Filho, para que

se não ire,

e pereçais no caminho,

quando em breve se acender

a sua ira;

bem-aventurados todos aqueles

que nele confiam.

1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek? 2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen: 3 Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket! 4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket. 5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében: 6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen! 7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged. 8 Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait. 9 Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt. 10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái! 11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel. 12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!