Cântico. Salmo de Davi

1 Preparado está o meu coração, ó Deus;

cantarei e darei louvores

até com a minha glória.

2 Despertai, saltério e harpa;

eu mesmo despertarei ao romper da alva.

3 Louvar-te-ei entre os povos, Senhor,

e

a ti cantarei louvores entre

as nações.

4 Porque a tua benignidade

se estende até aos céus,

e a tua verdade chega

até às mais altas nuvens.

5 Exalta-te sobre os céus,

ó Deus,

e a tua glória

sobre toda a terra.

6 Para que sejam livres

os teus amados,

salva-nos com a tua destra,

e ouve-nos.

7 Deus falou na sua santidade;

eu me regozijarei; repartirei a Siquém,

e medirei o vale de Sucote.

8 Meu é Gileade, meu é Manassés;

e Efraim

a força da minha cabeça,

Judá o meu legislador.

9 Moabe a minha bacia

de lavar;

sobre Edom lançarei

o meu sapato,

sobre a Filístia jubilarei.

10 Quem me levará

à cidade forte?

Quem me guiará até Edom?

11 Porventura não serás tu, ó Deus, que nos rejeitaste?

E não sairás, ó Deus,

com os nossos exércitos?

12 Dá-nos auxílio para sair da angústia,

porque vão é o socorro da parte do homem.

13 Em Deus faremos proezas,

pois ele calcará aos pés os nossos inimigos.

1 Ének. Dávid zsoltára.

2 Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsőségem is kész. 3 Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt! 4 Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között! 5 Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhőkig ér a te hűséges voltod! 6 Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön!

7 Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem! 8 Az ő szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét. 9 Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelőm. 10 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok. 11 Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig? 12 Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel? 13 Adj szabadulást nékünk az ellenségtől, mert hiábavaló az emberi segítség! 14 Istennel hatalmasan cselekszünk, és ő megtapodja ellenségeinket.