Salmo didático de Asafe

1 Ó Deus,

por que nos rejeitaste

para sempre? Por que se acende a tua ira

contra as ovelhas do teu pasto?

2 Lembra-te da tua congregação,

que compraste desde a antiguidade;

da vara da tua herança,

que remiste;

deste monte

Sião, em

que habitaste.

3 Levanta os teus pés para as perpétuas assolações,

para tudo o

que o inimigo tem feito

de mal no santuário.

4 Os teus inimigos bramam no meio dos teus lugares santos;

põem neles as

suas insígnias

por sinais.

5 Um homem se tornava famoso,

conforme houvesse levantado machados,

contra a espessura do arvoredo.

6 Mas agora toda obra entalhada

de uma vez quebram

com machados

e martelos.

7 Lançaram fogo no teu santuário;

profanaram, derrubando-a até ao chão,

a morada do teu nome.

8 Disseram nos seus corações:

Despojemo-los de uma vez.

Queimaram todos os

lugares santos de Deus

na terra.

9 Já não vemos os nossos sinais, já não há profeta,

nem há entre

nós alguém que saiba até

quando isto durará.

10 Até quando, ó Deus,

nos afrontará o

adversário? Blasfemará o inimigo o teu nome

para sempre?

11 Por que retiras a tua mão, a saber,

a tua destra? Tira-a

de dentro do teu seio.

12 Todavia Deus é o meu Rei desde a antiguidade,

operando a salvação

no meio

da terra.

13 Tu dividiste o mar

pela tua força;

quebrantaste as cabeças

das baleias

nas águas.

14 Fizeste em pedaços as cabeças do leviatã,

e o deste

por mantimento

aos habitantes do deserto.

15 Fendeste a fonte e o ribeiro;

secaste os rios impetuosos.

16 Teu é o dia e tua é a noite;

preparaste a luz

e o sol.

17 Estabeleceste todos os limites da terra;

verão e inverno tu os formaste.

18 Lembra-te disto:

que o inimigo afrontou ao Senhor

e que um

povo louco blasfemou o teu nome.

19 Não entregues às feras a alma da tua rola;

não te esqueças

para sempre da vida

dos teus aflitos.

20 Atende a tua aliança;

pois os lugares tenebrosos

da terra estão cheios

de moradas de crueldade.

21 Oh, não volte envergonhado o oprimido;

louvem o teu

nome o aflito

e o necessitado.

22 Levanta-te, ó Deus, pleiteia a tua própria causa;

lembra-te da afronta

que o louco

te faz cada dia.

23 Não te esqueças dos gritos dos teus inimigos;

o tumulto daqueles

que se levantam

contra ti aumenta continuamente.

1 Aszáf tanítása.

Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen? 2 Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol! 3 Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen! 4 Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké. 5 Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira. 6 Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel. 7 Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették. 8 Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban. 9 Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez?10 Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet? 11 Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz! 12 Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette. 13 Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben. 14 Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek. 15 Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat. 16 Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot. 17 Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad. 18 Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet. 19 Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen! 20 Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal. 21 A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet. 22 Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond! 23 Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!