1 Introduziram, pois, a arca de Deus e a puseram no meio da tenda que lhe armara Davi; e trouxeram holocaustos e ofertas pacíficas perante Deus. 2 Tendo Davi acabado de trazer os holocaustos e ofertas pacíficas, abençoou o povo em nome do Senhor. 3 E repartiu a todos em Israel, tanto os homens como as mulheres, a cada um, um bolo de pão, um bom pedaço de carne e passas. 4 Designou dentre os levitas os que haviam de ministrar diante da arca do Senhor, e celebrar, e louvar, e exaltar o Senhor, Deus de Israel, a saber, 5 Asafe, o chefe, Zacarias, o segundo, e depois Jeiel, Semiramote, Jeiel, Matitias, Eliabe, Benaia, Obede-Edom e Jeiel, com alaúdes e harpas; e Asafe fazia ressoar os címbalos. 6 Os sacerdotes Benaia e Jaaziel estavam continuamente com trombetas, perante a arca da Aliança de Deus.

7 Naquele dia, foi que Davi encarregou, pela primeira vez, a Asafe e a seus irmãos de celebrarem com hinos o Senhor.

8 Rendei graças ao Senhor, invocai o seu nome,

fazei conhecidos, entre os povos, os seus feitos.

9 Cantai-lhe, cantai-lhe salmos;

narrai todas as suas maravilhas.

10 Gloriai-vos no seu santo nome;

alegre-se o coração dos que buscam o Senhor.

11 Buscai o Senhor e o seu poder,

buscai perpetuamente a sua presença.

12 Lembrai-vos das maravilhas que fez,

dos seus prodígios e dos juízos dos seus lábios,

13 vós, descendentes de Israel, seu servo,

vós, filhos de Jacó, seus escolhidos.

14 Ele é o Senhor, nosso Deus;

os seus juízos permeiam toda a terra.

15 Lembra-se perpetuamente da sua aliança,

da palavra que empenhou para mil gerações;

16 da aliança que fez com Abraão

e do juramento que fez a Isaque;

17 o qual confirmou a Jacó por decreto

e a Israel, por aliança perpétua,

18 dizendo: Dar-vos-ei a terra de Canaã

como quinhão da vossa herança.

19 Então, eram eles em pequeno número,

pouquíssimos e forasteiros nela;

20 andavam de nação em nação,

de um reino para um povo.

21 A ninguém permitiu que os oprimisse;

antes, por amor deles, repreendeu a reis,

22 dizendo: Não toqueis nos meus ungidos,

nem maltrateis os meus profetas.

23 Cantai ao Senhor, todas as terras;

proclamai a sua salvação, dia após dia.

24 Anunciai entre as nações a sua glória,

entre todos os povos, as suas maravilhas,

25 porque grande é o Senhor e mui digno de ser louvado,

temível mais do que todos os deuses.

26 Porque todos os deuses dos povos são ídolos;

o Senhor, porém, fez os céus.

27 Glória e majestade estão diante dele,

força e formosura, no seu santuário.

28 Tributai ao Senhor, ó famílias dos povos,

tributai ao Senhor glória e força.

29 Tributai ao Senhor a glória devida ao seu nome;

trazei oferendas e entrai nos seus átrios;

adorai o Senhor na beleza da sua santidade.

30 Tremei diante dele, todas as terras,

pois ele firmou o mundo para que não se abale.

31 Alegrem-se os céus, e a terra exulte;

diga-se entre as nações: Reina o Senhor.

32 Ruja o mar e a sua plenitude;

folgue o campo e tudo o que nele há.

33 Regozijem-se as árvores do bosque

na presença do Senhor,

porque vem a julgar a terra.

34 Rendei graças ao Senhor, porque ele é bom;

porque a sua misericórdia dura para sempre.

35 E dizei: Salva-nos, ó Deus da nossa salvação,

ajunta-nos e livra-nos das nações,

para que rendamos graças ao teu santo nome

e nos gloriemos no teu louvor.

36 Bendito seja o Senhor, Deus de Israel,

desde a eternidade até a eternidade.

E todo o povo disse: Amém! E louvou ao Senhor.

37 Então, Davi deixou ali diante da arca da Aliança do Senhor a Asafe e a seus irmãos, para ministrarem continuamente perante ela, segundo se ordenara para cada dia; 38 também deixou a Obede-Edom com seus irmãos, em número de sessenta e oito; a Obede-Edom, filho de Jedutum, e a Hosa, para serem porteiros; 39 e deixou a Zadoque, o sacerdote, e aos sacerdotes, seus irmãos, diante do tabernáculo do Senhor, num lugar alto de Gibeão, 40 para oferecerem continuamente ao Senhor os holocaustos sobre o altar dos holocaustos, pela manhã e à tarde; e isto segundo tudo o que está escrito na Lei que o Senhor ordenara a Israel. 41 E com eles deixou a Hemã, a Jedutum e os mais escolhidos, que foram nominalmente designados para louvarem o Senhor, porque a sua misericórdia dura para sempre. 42 Com eles, pois, estavam Hemã e Jedutum, que faziam ressoar trombetas, e címbalos, e instrumentos de música de Deus; os filhos de Jedutum eram porteiros.

43 Então, se retirou todo o povo, cada um para sua casa; e tornou Davi, para abençoar a sua casa.

1 Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, a melyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égõ- és hálaáldozatokkal az Isten elõtt.2 És mikor Dávid elvégezte az egészen égõáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá a népet.3 És osztogata minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot.4 És rendele az Úr ládája elé a Léviták közül szolgákat, a kik hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat, Izráel Istenét.5 Asáf vala a fõ, utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és cziterákkal, Asáf pedig czimbalmokkal énekel vala;6 Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek vala szüntelen az Isten szövetségének ládája elõtt.7 Azon a napon adott Dávid elõször [éneket] az Úrnak dícséretére Asáfnak és az õ atyjafiainak kezébe.8 Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az õ nevét, hirdessétek minden népek között az õ nagy dolgait.9 Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól.10 Dicsekedjetek az õ szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, a kik az Urat keresik.11 Keressétek az Urat és az õ erõsségét; keressétek az õ orczáját szüntelen.12 Emlékezzetek meg az õ csudálatos dolgairól, a melyeket cselekedett, az õ csudáiról és az õ szájának ítéletirõl.13 Óh Izráelnek, az õ szolgájának magva! Jákóbnak, az õ választottjának fiai!14 Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az õ ítéletei!15 Emlékezzetek meg örökké az õ szövetségérõl, és az õ beszédérõl, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig;16 A melyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjérõl.17 Amelyet állíta Jákóbnak [örök] végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül,18 Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek.19 Midõn ti számszerint kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön;20 Mert járnak vala egyik nemzetségtõl a másikhoz, és egyik országból más országba:21 Mégsem engedé senkinek õket bántani, sõt még a királyokat is megbünteté érettök.22 [Ezt mondván:] Az én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok.23 Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az õ szabadítását.24 Beszéljétek a pogányok között az õ dicsõségét, minden népek között az õ csudálatos dolgait;25 Mert nagy az Úr és igen dícsérendõ, és rettenetes minden istenek felett;26 Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket.27 Dicsõség és tisztesség van õ elõtte, erõsség és vígasság az õ helyén.28 Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsõséget és erõsséget!29 Adjatok az Úr nevének dicsõséget, hozzatok ajándékot, és jõjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében.30 Rettegjen az egész föld az õ orczájától; a föld kereksége is megerõsíttetik, hogy ne ingadozzék.31 Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik!32 Zengjen a tenger és az õ teljessége; örvendezzen a mezõ és minden, a mi azon van.33 Akkor örvendezni kezdenek az erdõnek fái az Úr elõtt, mikor eljövend megítélni a földet.34 Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az õ irgalmassága.35 És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, gyûjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben!36 Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktõl fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat.37 Ott hagyá azért [Dávid] az Úr szövetségének ládájánál Asáfot és az õ atyjafiait, hogy a láda elõtt szüntelen minden napon szolgáljanak,38 Obed-Edomot és az õ hatvannyolcz atyjafiát (Obed-Edom pedig a Jedithun fia) és Hósát pedig ajtónállóknak.39 Sádók papot pedig és az õ pap atyjafiait, az Úr sátora elõtt [hagyá] a magaslaton, mely Gibeonban vala;40 Hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égõáldozattal az égõáldozatnak oltárán minden reggel és estve, és hogy mindent a szerint [cselekedjenek,] a mint megiratott az Úr törvényében, melyet parancsolt vala az Izráelnek,41 Hémánt is és Jédutunt velök [hagyá,] és többeket is választott, a kik nevök szerint megneveztettek, hogy az Urat dícsérjék, mert az õ irgalmassága örökkévaló.42 És õ velök Hémánt és Jédutunt kürtökkel, czimbalmokkal és az Isten énekének szerszámaival. A Jédutun fiait pedig kapunállókká [tevé].43 Akkor eltávozék az egész nép, kiki az õ házához. Dávid pedig visszatére, hogy az õ háznépét is megáldja.