1 Depois, chamou Jacó a seus filhos e disse: Ajuntai-vos, e eu vos farei saber o que vos há de acontecer nos dias vindouros:

2 Ajuntai-vos e ouvi, filhos de Jacó;

ouvi a Israel, vosso pai.

3 Rúben, tu és meu primogênito,

minha força e as primícias do meu vigor,

o mais excelente em altivez e o mais excelente em poder.

4 Impetuoso como a água, não serás o mais excelente,

porque subiste ao leito de teu pai

e o profanaste; subiste à minha cama.

5 Simeão e Levi são irmãos;

as suas espadas são instrumentos de violência.

6 No seu conselho, não entre minha alma;

com o seu agrupamento, minha glória não se ajunte;

porque no seu furor mataram homens,

e na sua vontade perversa jarretaram touros.

7 Maldito seja o seu furor, pois era forte,

e a sua ira, pois era dura;

dividi-los-ei em Jacó

e os espalharei em Israel.

8 Judá, teus irmãos te louvarão;

a tua mão estará sobre a cerviz de teus inimigos;

os filhos de teu pai se inclinarão a ti.

9 Judá é leãozinho;

da presa subiste, filho meu.

Encurva-se e deita-se como leão

e como leoa; quem o despertará?

10 O cetro não se arredará de Judá,

nem o bastão de entre seus pés,

até que venha Siló;

e a ele obedecerão os povos.

11 Ele amarrará o seu jumentinho à vide

e o filho da sua jumenta, à videira mais excelente;

lavará as suas vestes no vinho

e a sua capa, em sangue de uvas.

12 Os seus olhos serão cintilantes de vinho,

e os dentes, brancos de leite.

13 Zebulom habitará na praia dos mares

e servirá de porto de navios,

e o seu limite se estenderá até Sidom.

14 Issacar é jumento de fortes ossos,

de repouso entre os rebanhos de ovelhas.

15 Viu que o repouso era bom

e que a terra era deliciosa;

baixou os ombros à carga

e sujeitou-se ao trabalho servil.

16 Dã julgará o seu povo,

como uma das tribos de Israel.

17 Dã será serpente junto ao caminho,

uma víbora junto à vereda,

que morde os talões do cavalo

e faz cair o seu cavaleiro por detrás.

18 A tua salvação espero, ó Senhor!

19 Gade, uma guerrilha o acometerá;

mas ele a acometerá por sua retaguarda.

20 Aser, o seu pão será abundante

e ele motivará delícias reais.

21 Naftali é uma gazela solta;

ele profere palavras formosas.

22 José é um ramo frutífero,

ramo frutífero junto à fonte;

seus galhos se estendem sobre o muro.

23 Os flecheiros lhe dão amargura,

atiram contra ele e o aborrecem.

24 O seu arco, porém, permanece firme,

e os seus braços são feitos ativos

pelas mãos do Poderoso de Jacó,

sim, pelo Pastor e pela Pedra de Israel,

25 pelo Deus de teu pai, o qual te ajudará,

e pelo Todo-Poderoso, o qual te abençoará

com bênçãos dos altos céus,

com bênçãos das profundezas,

com bênçãos dos seios e da madre.

26 As bênçãos de teu pai

excederão as bênçãos de meus pais

até ao cimo dos montes eternos;

estejam elas sobre a cabeça de José

e sobre o alto da cabeça do que foi distinguido entre seus irmãos.

27 Benjamim é lobo que despedaça;

pela manhã devora a presa

e à tarde reparte o despojo.

28 São estas as doze tribos de Israel; e isto é o que lhes falou seu pai quando os abençoou; a cada um deles abençoou segundo a bênção que lhe cabia. 29 Depois, lhes ordenou, dizendo: Eu me reúno ao meu povo; sepultai-me, com meus pais, na caverna que está no campo de Efrom, o heteu, 30 na caverna que está no campo de Macpela, fronteiro a Manre, na terra de Canaã, a qual Abraão comprou de Efrom com aquele campo, em posse de sepultura. 31 Ali sepultaram Abraão e Sara, sua mulher; ali sepultaram Isaque e Rebeca, sua mulher; e ali sepultei Lia; 32 o campo e a caverna que nele está, comprados aos filhos de Hete. 33 Tendo Jacó acabado de dar determinações a seus filhos, recolheu os pés na cama, e expirou, e foi reunido ao seu povo.

1 És szólítá Jákób az õ fiait, és monda: Gyûljetek egybe, hadd jelentsem meg néktek, a mi rátok következik a messze jövõben.2 Gyûljetek össze s hallgassatok Jákóbnak fiai! hallgassatok Izráelre, a ti atyátokra.3 Rúben, te elsõszülöttem, erõm, tehetségem zsengéje, elsõ a méltóságban, elsõ a hatalomban.4 Állhatatlan, mint a víz, nem leszesz elsõ, mivel atyád ágyába léptél fel: akkor megfertõztetted! Nyoszolyámba lépett õ.5 Simeon és Lévi atyafiak, erõszak eszközei az õ fegyverök.6 Tanácsukban ne légyen részes lelkem, gyûlésükkel ne egyesûljön dicsõségem, mert haragjokban férfit öltek, s kedvök telve inát szegték az ökörnek.7 Átkozott haragjok, mert erõszakos, és dühök, mivel kegyetlen; eloszlatom õket Jákóbban, és elszélesztem Izráelben.8 Júda! téged magasztalnak atyádfiai, kezed ellenségeidnek nyakán lesz s meghajolnak elõtted atyáidnak fiai.9 Oroszlánkölyök Júda; zsákmányt ejtvén, felmentél, fiam! Lehevert, lenyúgodott, mint a hím oroszlán, és mint nõstény oroszlán; ki veri õt fel?10 Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálcza térdei közûl; míg eljõ Siló, és a népek néki engednek.11 Szõlõtõhöz köti szamarát, és nemes venyigéhez szamara vemhét, ruháját borban mossa, felöltõjét a szõlõ vérében.12 Bortól veresek szemei, tejtõl fehérek fogai.13 Zebulon a tenger partjáig lakozik, azaz a hajók kikötõjéig s határának széle Czídonig ér.14 Izsakhár erõs csontú szamár, a karámok közt heverész.15 S látja, hogy jó a nyugalom és hogy a föld mily kies: teher alá hajtja hátát, s robotoló szolgává lesz.16 Dán ítéli az õ népét, mint Izráel akármelyik nemzetsége.17 Dán kígyó lesz az úton, szarvaskígyó az ösvényen, mely a ló körmébe harap, hogy lovagja hanyatt esik.18 Szabadításodra várok Uram!19 Gád! had háborgatja; majd õ hág annak sarkába.20 Ásernek kenyere kövér, királyi csemegét szolgáltat.21 Nafthali, gyorslábú szarvas, az õ beszéde kedves.22 Termékeny fa József, termõ ág a forrás mellett, ágazata meghaladja a kõfalat.23 Keserítik, lövöldözik és üldözik a nyilazók:24 De mereven marad kézíve, feszülten keze karjai, Jákób Hatalmasának kezétõl, onnan, Izráel pásztorától, kõsziklájától.25 Atyád Istenétõl, a ki segéljen; a mindenhatótól, a ki megáldjon, az ég áldásaival, onnan felülrõl, a mélység áldásaival, mely alant terül, az emlõk és anyaméh áldásaival.26 Atyád áldásai meghaladják az õs hegyek áldásait, az örök halmok kiességeit. Szálljanak József fejére, a testvérek közûl kiválasztatottnak koponyájára.27 Benjámin ragadozó farkas: reggel ragadományt eszik, este pedig zsákmányt oszt.28 Mind ezek Izráel nemzetségei, tizenketten, és ez az a mit mondott nékik az õ atyjok, mikor õket megáldá; mindeniket tulajdon áldásával áldá meg.29 És parancsola nékik és monda: Én az én népemhez takaríttatom, temessetek engem az én atyáimhoz, ama barlangba, mely a Khitteus Efron mezején van.30 Abba a barlangba, mely Kanaán földén Mamré átellenében Makpelahnak mezején van, melyet megvett Ábrahám a mezõvel együtt a Khitteus Efrontól, temetésre való örökségül.31 Oda temették el Ábrahámot és Sárát az õ feleségét; oda temették Izsákot és Rebekát az õ feleségét; s oda temettem el Leát is.32 Szerzemény e mezõ és a barlang, mely abban van, a Khéth fiaitól.33 És elvégezé Jákób a mit fiainak parancsolt és fölszedé lábait az ágyra, és kimúlék és az õ népéhez takaríttaték.