1 A respeito de Moabe. Assim diz o Senhor dos Exércitos, o Deus de Israel: Ai de Nebo, porque foi destruída! Envergonhada está Quiriataim, já está tomada; a fortaleza está envergonhada e abatida. 2 A glória de Moabe já não é; em Hesbom tramaram contra ela, dizendo: Vinde, e eliminemo-la para que não seja mais povo; também tu, ó Madmém, serás reduzida a silêncio; a espada te perseguirá. 3 Há gritos de Horonaim: Ruína e grande destruição! 4 Destruída está Moabe; seus filhinhos fizeram ouvir gritos. 5 Pela subida de Luíte, eles seguem com choro contínuo; na descida de Horonaim, se ouvem gritos angustiosos de ruína. 6 Fugi, salvai a vossa vida, ainda que venhais a ser como o arbusto solitário no deserto. 7 Pois, por causa da tua confiança nas tuas obras e nos teus tesouros, também tu serás tomada; Quemos sairá para o cativeiro com os seus sacerdotes e os seus príncipes juntamente. 8 Virá o destruidor sobre cada uma das cidades, e nenhuma escapará; perecerá o vale, e se destruirá a campina; porque o Senhor o disse.

9 Dai asas a Moabe, porque, voando, sairá; as suas cidades se tornarão em ruínas, e ninguém morará nelas. 10 Maldito aquele que fizer a obra do Senhor relaxadamente! Maldito aquele que retém a sua espada do sangue! 11 Despreocupado esteve Moabe desde a sua mocidade e tem repousado nas fezes do seu vinho; não foi mudado de vasilha para vasilha, nem foi para o cativeiro; por isso, conservou o seu sabor, e o seu aroma não se alterou. 12 Portanto, eis que vêm dias, diz o Senhor, em que lhe enviarei trasfegadores, que o trasfegarão; despejarão as suas vasilhas e despedaçarão os seus jarros. 13 Moabe terá vergonha de Quemos, como a casa de Israel se envergonhou de Betel, sua confiança. 14 Como dizeis: Somos valentes e homens fortes para a guerra?

15 Moabe está destruído e subiu das suas cidades, e os seus jovens escolhidos desceram à matança, diz o Rei, cujo nome é Senhor dos Exércitos. 16 Está prestes a vir a perdição de Moabe, e muito se apressa o seu mal. 17 Condoei-vos dele, todos os que estais ao seu redor e todos os que lhe sabeis o nome; dizei: Como se quebrou a vara forte, o cajado formoso! 18 Desce da tua glória e assenta-te em terra sedenta, ó moradora, filha de Dibom; porque o destruidor de Moabe sobe contra ti e desfaz as tuas fortalezas. 19 Põe-te no caminho e espia, ó moradora de Aroer; pergunta ao que foge e à que escapa: Que sucedeu? 20 Moabe está envergonhado, porque foi abatido; uivai e gritai; anunciai em Arnom que Moabe está destruído. 21 Também o julgamento veio sobre a terra da campina, sobre Holom, Jasa e Mefaate, 22 sobre Dibom, Nebo e Bete-Diblataim, 23 sobre Quiriataim, Bete-Gamul e Bete-Meom, 24 sobre Queriote e Bozra, e até sobre todas as cidades da terra de Moabe, quer as de longe, quer as de perto. 25 Está eliminado o poder de Moabe, e quebrado, o seu braço, diz o Senhor.

26 Embriagai-o, porque contra o Senhor se engrandeceu; Moabe se revolverá no seu vômito e será ele também objeto de escárnio. 27 Pois Israel não te foi também objeto de escárnio? Mas, acaso, foi achado entre ladrões, para que meneies a cabeça, falando dele? 28 Deixai as cidades e habitai no rochedo, ó moradora de Moabe; sede como as pombas que se aninham nos flancos da boca do abismo. 29 Ouvimos falar da soberba de Moabe, que de fato é extremamente soberba, da sua arrogância, do seu orgulho, da sua sobranceria e da altivez do seu coração. 30 Conheço, diz o Senhor, a sua insolência, mas isso nada é; as suas gabarolices nada farão. 31 Por isso, uivarei por Moabe, sim, gritarei por todo o Moabe; pelos homens de Quir-Heres lamentarei. 32 Mais que a Jazer, te chorarei a ti, ó vide de Sibma; os teus ramos passaram o mar, chegaram até ao mar de Jazer; mas o destruidor caiu sobre os teus frutos de verão e sobre a tua vindima. 33 Tirou-se, pois, o folguedo e a alegria do campo fértil e da terra de Moabe; pois fiz cessar nos lagares o vinho; já não pisarão uvas com júbilo; o júbilo não será júbilo. 34 Ouve-se o grito de Hesbom até Eleale e Jasa, e de Zoar se dão gritos até Horonaim e Eglate-Selisias; porque até as águas do Ninrim se tornaram em assolação. 35 Farei desaparecer de Moabe, diz o Senhor, quem sacrifique nos altos e queime incenso aos seus deuses.

36 Por isso, o meu coração geme como flautas por causa de Moabe, e como flautas geme por causa dos homens de Quir-Heres; porquanto já se perdeu a abundância que ajuntou. 37 Porque toda cabeça ficará calva, e toda barba, rapada; sobre todas as mãos haverá incisões, e sobre os lombos, pano de saco. 38 Sobre todos os eirados de Moabe e em todas as suas praças há pranto, porque fiz Moabe em pedaços, como vasilha de barro que não agrada, diz o Senhor. Como está desfalecido! 39 Como uivam! Como, de vergonha, virou Moabe as costas! Assim, se tornou Moabe objeto de escárnio e de espanto para todos os que estão em seu redor. 40 Porque assim diz o Senhor: Eis que voará como a águia e estenderá as suas asas contra Moabe. 41 São tomadas as cidades, e ocupadas, as fortalezas; naquele dia, o coração dos valentes de Moabe será como o coração da mulher que está em dores de parto. 42 Moabe será destruído, para que não seja povo, porque se engrandeceu contra o Senhor. 43 Terror, cova e laço vêm sobre ti, ó moradora de Moabe, diz o Senhor. 44 Quem fugir do terror cairá na cova, e, se sair da cova, o laço o prenderá; porque trarei sobre ele, sobre Moabe, o ano do seu castigo.

45 Os que fogem param sem forças à sombra de Hesbom; porém sai fogo de Hesbom e labareda do meio de Seom e devora as têmporas de Moabe e o alto da cabeça dos filhos do tumulto. 46 Ai de ti, Moabe! Pereceu o povo de Quemos, porque teus filhos ficaram cativos, e tuas filhas, em cativeiro.

47 Contudo, mudarei a sorte de Moabe, nos últimos dias, diz o Senhor. Até aqui o juízo contra Moabe.

1 Moáb felõl ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Jaj Nébónak, mert elpusztíttatott; megszégyenült, bevétetett Kirjátaim, Misgáb megszégyenült és elrémült.2 Nincs már dicsõsége Moábnak Hesbonban, gonoszt gondoltak õ ellene, [mondván:] Jertek el és veszessük el õt, ne legyen nemzetség! Madmen te is elnémulsz, fegyver jár nyomodban!3 Nagy kiáltás hallatszik Horonáimból: pusztulás és nagy romlás!4 Elnyomorodott Moáb, kicsinyei sikoltva kiáltanak.5 Mert a Luhit hágóján siralmat siralom ér, mert Horonáim lejtõin az ellenség hallatja vészkiáltását.6 Fussatok, mentsétek meg lelketeket, és legyetek mint a hangafa a pusztában!7 Mivelhogy a te bizodalmad marháidban és kincseidben volt, te is bevétetel, és Kámós fogságra megy papjaival, fejedelmeivel együtt.8 És rátör a pusztító minden városra, egy város sem menekedik meg, és elvész a völgy, és feldúlatik a síkság, a mint megmondta az Úr.9 Adjatok szárnyat Moábnak, hogy repülvén elrepülhessen, mert az õ városai elpusztulnak, és senki sem lakik azokban.10 Átkozott, a ki az Úrnak dolgát csalárdul cselekszi, és átkozott, a ki fegyverét kiméli a vértõl!11 Nyugodtan élt Moáb gyermekségétõl fogva, és pihent az õ seprejében, és edénybõl-edénybe nem öntötték és fogságra sem ment, azért maradt meg az íze rajta, és nem változott el az õ szaga.12 De ímé eljõnek a napok, azt mondja az Úr, és rablókat bocsátok reá, a kik megrabolják õt, és megüresítsék edényeit, palaczkjait pedig összetörjék.13 És megszégyenül Moáb Kámós miatt, a mint megszégyenült Izráel háza Béthel miatt, a melyben bizodalma volt.14 Mimódon mondjátok: Hõsök vagyunk és vitéz férfiak a harczra?15 Elpusztul Moáb, városai fellobbannak, válogatott ifjai pedig mészárszékre jutnak, azt mondja a király, a kinek neve Seregek Ura!16 Közel van Moáb veszedelme, ihol jõ és igen siet az õ veszedelme!17 Bánkódjatok miatta mindnyájan, a kik körülte vagytok, és mindnyájan, a kik ismeritek az õ nevét; mondjátok: Hogy eltört az erõs vesszõ, a dicsõ pálcza!18 Szállj le a dicsõségbõl és ülj szomjan Dibonnak megmaradt leánya, mert a Moáb pusztítója feljött ellened, elrontja a te erõsségeidet.19 Állj meg az úton, és nézz ide-oda Aroér lakosa, kérdezd meg a futót és a menekülõt, [és] ezt mondd: Mi történt?20 Megszégyenült Moáb, mert megtört. Ordítsatok és kiáltsatok! Hirdessétek Arnonban, hogy elpusztíttatott Moáb!21 Mert rájött az ítélet a sík földre; Hólonra, Jására és Mefátra.22 És Dibonra, Nébóra és Beth-Diblátaimra.23 És Kirjáthaimra, Beth-Gámulra és Beth-Meonra.24 És Kirjátra, Boczrára és Moáb földének minden messze és közel való városaira.25 Letöretett a Moáb szarva, és karja levágatott, azt mondja az Úr.26 Részegítsétek le õt, mert hõsködött az Úr ellen, és heverjen Moáb az õ okádásában, és legyen csúfság õ is.27 Vajjon nem csúfod volt-é néked az Izráel? Avagy a lopók között találtatott, hogy mikor szólottál felõle, kevélyen hánytad magadat?28 Hagyjátok el a városokat, és lakjatok a kõsziklákban, Moáb lakosai, és legyetek mint a galamb, a mely az odu száján belõl rak fészket.29 Hallottuk a Moáb kevélységét: igen kevély; az õ felfuvalkodását és kevélységét, kérkedését, és az õ szívének elbizakodottságát.30 Én ismerem, azt mondja az Úr, az õ szertelenkedését, és az õ fecsegése nem igaz, és nem igaz a cselekedete sem.31 Azért jajgatok Moábon, és az egész Moábért kiáltok, a Kir- Heres férfiaiért nyög [az én lelkem.]32 Jobban siratlak téged, mint siratták Jaézert, a ki Sibmának szõlõje! A te hajtásaid túlhatoltak a tengeren, a Jaézer tengeréig értek; a te nyári gyümölcseidre és a te szüretedre pusztító rontott.33 És eltünik az öröm és vígasság Kármelbõl és a Moáb földérõl, és a kádakból kifogyasztom a bort, nem sajtolnak örömzajjal; az éneklõ nem énekel.34 Hesbon kiáltása miatt Elealéig [és] Jáhásig felhat az õ szavok; Soártól fogva Horonáimig [és] Eglath-Selisájjáig, mert a Nimrim vize is elapad.35 És kifogyasztom Moábból, azt mondja az Úr, a ki a magaslaton áldozik és füstöt gerjeszt az õ isteneinek.36 Ezért zokog a szívem Moábért, mint a síp, és zokog szívem a Kir-Héres férfiaiért, mint a síp, mivelhogy a kincsek elvesztek, a miket gyûjtött.37 Mert minden fõ kopasz, és minden szakál elnyiratott, minden kézen metélések, és [minden] derékon gyászruha.38 Moábnak minden házpadján és utczáján mindenütt siralom, mert összetörtem Moábot, mint az edényt, mely semmirekellõ, azt mondja az Úr.39 Jajgatnak, [ezt mondván:] Hogy összezúzatott! Hogy fordult háttal Moáb, megszégyenülve! És csúffá lett Moáb, és rettentésére mindazoknak, a kik körülte vannak.40 Mert ezt mondja az Úr: Ímé, mint a saskeselyû repül reá, és kiterjeszti Moábra szárnyait.41 Bevétettek a városok, és az erõsségek elfoglaltattak, és a Moáb vitézeinek szíve olyan volt e napon, mint a vajudó asszonynak szíve.42 És Moáb elpusztul, úgy hogy nem lesz nép [többé], mert az Úr ellen felemelkedett.43 Félelem, verem és tõr [jõ] te ellened, Moáb lakosa, azt mondja az Úr.44 A ki elfut a félelem elõl, a verembe esik, és a ki kijõ a verembõl, a tõrben fogatik meg, mert rábocsátom Moábra az õ megfenyítésének esztendejét, azt mondja az Úr.45 A Hesbon árnyékában állanak meg a hatalom elõl futók; de tûz jõ ki Hesbonból és láng Szihonnak közepébõl, és elemészti Moábnak üstökét és a háborgó fiaknak koponyáját.46 Jaj néked Moáb! Elveszett Kámósnak népe, mert fiaid fogságra vitettek, és leányaid is fogságra.47 De visszahozom Moábot a fogságból sok idõ mulva, azt mondja az Úr. Eddig van Moáb ítélete.