1 Tinha Zedequias a idade de vinte e um anos, quando começou a reinar e reinou onze anos em Jerusalém. Sua mãe se chamava Hamutal e era filha de Jeremias, de Libna. 2 Fez ele o que era mau perante o Senhor, conforme tudo quanto fizera Jeoaquim. 3 Assim sucedeu por causa da ira do Senhor contra Jerusalém e contra Judá, a ponto de os rejeitar de sua presença; Zedequias rebelou-se contra o rei da Babilônia. 4 Sucedeu que, em o nono ano do reinado de Zedequias, aos dez dias do décimo mês, Nabucodonosor, rei da Babilônia, veio contra Jerusalém, ele e todo o seu exército, e se acamparam contra ela, e levantaram contra ela tranqueiras em redor. 5 A cidade ficou sitiada até ao undécimo ano do rei Zedequias. 6 Aos nove dias do quarto mês, quando a cidade se via apertada da fome, e não havia pão para o povo da terra, 7 então, a cidade foi arrombada, e todos os homens de guerra fugiram e saíram de noite pelo caminho da porta que está entre os dois muros perto do jardim do rei, a despeito de os caldeus se acharem contra a cidade em redor; e se foram pelo caminho da campina. 8 Porém o exército dos caldeus perseguiu o rei Zedequias e o alcançou nas campinas de Jericó; e todo o exército deste se dispersou e o abandonou. 9 Então, o tomaram preso e o fizeram subir ao rei da Babilônia, a Ribla, na terra de Hamate, e este lhe pronunciou a sentença. 10 Matou o rei da Babilônia os filhos de Zedequias à sua própria vista, bem assim todos os príncipes de Judá, em Ribla. 11 Vazou os olhos de Zedequias, atou-o com duas cadeias de bronze, levou-o à Babilônia e o conservou no cárcere até ao dia da sua morte.

12 No décimo dia do quinto mês, do ano décimo nono de Nabucodonosor, rei da Babilônia, Nebuzaradã, o chefe da guarda e servidor do rei da Babilônia, veio a Jerusalém. 13 E queimou a Casa do Senhor e a casa do rei, como também todas as casas de Jerusalém; também entregou às chamas todos os edifícios importantes. 14 Todo o exército dos caldeus que estava com o chefe da guarda derribou todos os muros em redor de Jerusalém. 15 Dos mais pobres do povo, o mais do povo que havia ficado na cidade, os desertores que se entregaram ao rei da Babilônia e o mais da multidão Nebuzaradã, o chefe da guarda, levou cativos. 16 Porém dos mais pobres da terra deixou Nebuzaradã, o chefe da guarda, ficar alguns para vinheiros e para lavradores.

17 Os caldeus cortaram em pedaços as colunas de bronze que estavam na Casa do Senhor, como também os suportes e o mar de bronze que estavam na Casa do Senhor; e levaram todo o bronze para a Babilônia. 18 Levaram também as panelas, as pás, as espevitadeiras, as bacias, os recipientes de incenso e todos os utensílios de bronze, com que se ministrava. 19 Tomou também o chefe da guarda os copos, os braseiros, as bacias, as panelas, os candeeiros, os recipientes de incenso e as taças, tudo quanto fosse de ouro ou de prata. 20 Quanto às duas colunas, ao mar e aos suportes que Salomão fizera para a Casa do Senhor, o peso do bronze de todos estes utensílios era incalculável. 21 Quanto às colunas, a altura de uma era de dezoito côvados, um cordão de doze côvados a cercava, e a grossura era de quatro dedos; era oca. 22 Sobre ela havia um capitel de bronze; a altura de cada um era de cinco côvados; a obra de rede e as romãs sobre o capitel ao redor eram de bronze. 23 Semelhante a esta era a outra coluna com as romãs. Havia noventa e seis romãs aos lados; as romãs todas sobre a obra de rede ao redor eram cem. 24 Levou também o chefe da guarda a Seraías, sumo sacerdote, e a Sofonias, segundo sacerdote, e aos três guardas da porta. 25 Da cidade tomou a um oficial, que era comandante das tropas de guerra, e a sete homens dos que eram conselheiros pessoais do rei e se achavam na cidade, como também ao escrivão-mor do exército, que alistava o povo da terra, e a sessenta homens do povo do lugar, que se achavam na cidade. 26 Tomando-os Nebuzaradã, o chefe da guarda, levou-os ao rei da Babilônia, a Ribla. 27 O rei da Babilônia os feriu e os matou em Ribla, na terra de Hamate. 28 Assim, Judá foi levado cativo para fora de sua terra. Este é o povo que Nabucodonosor levou para o exílio: no sétimo ano, três mil e vinte e três judeus; 29 no ano décimo oitavo de Nabucodonosor, levou ele cativas de Jerusalém oitocentas e trinta e duas pessoas; 30 no ano vigésimo terceiro de Nabucodonosor, Nebuzaradã, o chefe da guarda, levou cativas, dentre os judeus, setecentas e quarenta e cinco pessoas; todas as pessoas são quatro mil e seiscentas.

31 No trigésimo sétimo ano do cativeiro de Joaquim, rei de Judá, no dia vinte e cinco do duodécimo mês, Evil-Merodaque, rei da Babilônia, no ano em que começou a reinar, libertou a Joaquim, rei de Judá, e o fez sair do cárcere. 32 Falou com ele benignamente e lhe deu lugar de mais honra do que o dos reis que estavam consigo em Babilônia. 33 Mudou-lhe as vestes do cárcere, e Joaquim passou a comer pão na sua presença, todos os dias da sua vida. 34 E da parte do rei da Babilônia lhe foi dada subsistência vitalícia, uma pensão diária, até ao dia da sua morte, durante os dias da sua vida.

1 Huszonegy esztendõs volt Sedékiás, mikor uralkodni kezde, és tizenegy esztendeig uralkodék Jeruzsálemben, és az õ anyjának neve Hammutál vala, a Libnából való Jeremiás leánya.2 És gonoszt cselekedék az Úr szemei elõtt, mint Jojákim cselekedett vala.3 Mert az Úr haragjáért vala ez Jeruzsálemen és Júdán, míglen elveté õket színe elõl. Sedékiás ugyanis engedetlen lõn a babiloni királynak.4 És az õ uralkodásának kilenczedik esztendejében, a tizedik hónapban, a hónapnak tizedikén eljöve Nabukodonozor, a babiloni király, õ maga és egész serege Jeruzsálemre, és tábort járának ellene, és mindenfelõl sánczot vetének fel ellene.5 És megszállva lõn a város Sedékiásnak tizenegyedik esztendejéig.6 A negyedik hónapban, a hónapnak kilenczedikén nagy éhség támada a városban, annyira, hogy a föld népének kenyere sem vala.7 És bevéteték a város, és a harczosok mind elfutának, és éjszaka kimenének a városból a kapu felé, a két kõfal között, a melyek a király kertjénél valának (a Káldeusok pedig a város mellett valának köröskörül) és menének az úton, a mely sík földre viszen.8 A Káldeusok serege pedig ûzé a királyt, és utólérék Sedékiást a jerikói síkon, mert egész serege elfuta mellõle.9 Megfogák azért a királyt, és vivék õt a babiloni királyhoz Riblába, a Hamát földére, a ki törvényt monda reá.10 És leöleté a babiloni király a Sedékiás fiait szemei láttára, és Júda minden fejedelmét is leöleté Riblában.11 Sedékiás királynak pedig szemeit tolatá ki, és lánczra vereté és viteté õt a babiloni király Babilonba, és tömlöczbe veté õt halála napjáig.12 Az ötödik hónapban pedig, a hónapnak tizedikén (ez az esztendõ pedig a tizenkilenczedik esztendeje vala Nabukodonozornak, a babiloni királynak) Nabuzáradán, a vitézek feje, a ki áll vala a babiloni király elõtt, eljöve Jeruzsálembe.13 És felégeté az Úr házát és a király házát, és Jeruzsálemnek minden házait és minden nagy házat felégete tûzzel.14 És Jeruzsálem egész kõfalát köröskörül lerontá a Káldeusok mindenféle serege, a kik a vitézek fejével valának.15 A községnek szegényeibõl pedig és a többi nép közül, a kik a városban megmaradtak vala, és a szökevények közül, a kik elszöktek vala a babiloni királyhoz, és a sokaságnak maradékából foglyokat vive Nabuzáradán, a vitézek feje.16 De a föld szegényei közül ott hagyá Nabuzáradán, a vitézek feje, a szõlõmûveseket és szántóvetõket.17 A rézoszlopokat pedig, a melyek az Úr házában valának és a talpakat és a réztengert, a mely az Úr házában vala, összetörék a Káldeusok, és azoknak minden rezét elvivék Babilonba.18 A fazekakat is és a lapátokat, a késeket és a medenczéket, a tömjénezõket és a rézedényeket, a melyekkel szolgálnak vala, mind elvivék.19 És a csészéket, a serpenyõket, a medenczéket és a fazekakat, a gyertyatartókat, a tömjénezõket és a serlegeket, a mi arany, aranyban, a mi ezüst, ezüstben, mind elvivé a vitézek feje.20 Két oszlop, egy réztenger és tizenkét rézökör vala, a melyek a talpak alatt valának, a melyeket Salamon király csináltatott vala az Úr házába. Mindezeknek az edényeknek reze megmérhetetlen vala.21 És az oszlopok közül az egyik oszlopnak tizennyolcz sing vala a magassága, és tizenkét sing zsinór éri vala át köröskörül, vastagsága pedig négy ujjnyi, [és belõl] üres vala.22 Rézgömb vala rajta, és az egyik gömb magassága öt singnyi vala, és a hálók és gránátalmák a gömbön köröskörül mind rézbõl valának, és ilyen a második oszlop, és [ilyenek] a gránátalmák is.23 A gránátalma pedig kilenczvenhat vala kifelé, összesen száz gránátalma vala a hálón felül köröskörül.24 Elvivé a vitézek feje Seráját is, a fõpapot, és Sofóniást a második papot, és az ajtónak három õrizõjét.25 És a városból elvive egy fõembert, a ki felügyelõjök vala a harczosoknak, és hetet ama férfiak közül, a kik állanak vala a király elõtt, a kik a városban találtatának, és a seregek fõíródeákját, a ki a föld népét besorozta vala, és hatvan férfiút a föld népe közül, a kik a városban találtatának.26 És felvevé ezeket Nabuzáradán, a vitézek feje, és elvivé õket a babiloni királyhoz Riblába.27 És levágatá õket a babiloni király és megöleté õket Riblában, a Hamát földén, és fogságra viteték Júda az õ földérõl.28 Ennyi az a nép, a melyet fogságra vitete Nabukodonozor a hetedik esztendõben, háromezer és huszonhárom Júdabeli.29 A Nabukodonozor tizennyolczadik esztendejében Jeruzsálembõl nyolczszáz és harminczkét lélek.30 Nabukodonozor huszonharmadik esztendejében fogságba vitete Nabuzáradán, a vitézek feje hétszáznegyvenöt Júdabelit. Összesen négyezer és hatszáz lélek.31 Lõn pedig Jojákin júdabeli király fogságának harminczhetedik esztendejében, a tizenkettedik hónapban, a hónak huszonötödikén, felemelé Evil-Merodák, a babiloni király az õ uralkodásának elsõ esztendejében Jojákinnak, a Júda királyának fejét, és kivevé õt a tömlöczbõl.32 És szépen szóla vele, és királyi székét ama királyoknak széke fölé emelte, a kik vele [valának] Babilonban.33 És felcserélé tömlöczbeli ruháit, és mindenkor vele eszik vala ételt, életének minden napjában.34 És költségére állandó költség adatik vala néki a babiloni királytól minden napra, a halála napjáig, életének minden napjában.