1 Ó Deus do meu louvor, não te cales!

2 Pois contra mim se desataram lábios maldosos e fraudulentos;

com mentirosa língua falam contra mim.

3 Cercam-me com palavras odiosas

e sem causa me fazem guerra.

4 Em paga do meu amor, me hostilizam;

eu, porém, oro.

5 Pagaram-me o bem com o mal;

o amor, com ódio.

6 Suscita contra ele um ímpio,

e à sua direita esteja um acusador.

7 Quando o julgarem, seja condenado;

e, tida como pecado, a sua oração.

8 Os seus dias sejam poucos,

e tome outro o seu encargo.

9 Fiquem órfãos os seus filhos,

e viúva, a sua esposa.

10 Andem errantes os seus filhos e mendiguem;

e sejam expulsos das ruínas de suas casas.

11 De tudo o que tem, lance mão o usurário;

do fruto do seu trabalho, esbulhem-no os estranhos.

12 Ninguém tenha misericórdia dele,

nem haja quem se compadeça dos seus órfãos.

13 Desapareça a sua posteridade,

e na seguinte geração se extinga o seu nome.

14 Na lembrança do Senhor, viva a iniquidade de seus pais,

e não se apague o pecado de sua mãe.

15 Permaneçam ante os olhos do Senhor,

para que faça desaparecer da terra a memória deles.

16 Porquanto não se lembrou de usar de misericórdia,

mas perseguiu o aflito e o necessitado,

como também o quebrantado de coração,

para os entregar à morte.

17 Amou a maldição; ela o apanhe;

não quis a bênção; aparte-se dele.

18 Vestiu-se de maldição como de uma túnica:

penetre, como água, no seu interior

e nos seus ossos, como azeite.

19 Seja-lhe como a roupa que o cobre

e como o cinto com que sempre se cinge.

20 Tal seja, da parte do Senhor, o galardão dos meus contrários

e dos que falam mal contra a minha alma.

21 Mas tu, Senhor Deus, age por mim, por amor do teu nome;

livra-me, porque é grande a tua misericórdia.

22 Porque estou aflito e necessitado

e, dentro de mim, sinto ferido o coração.

23 Vou passando, como a sombra que declina;

sou atirado para longe, como um gafanhoto.

24 De tanto jejuar, os joelhos me vacilam,

e de magreza vai mirrando a minha carne.

25 Tornei-me para eles objeto de opróbrio;

quando me veem, meneiam a cabeça.

26 Socorre, Senhor, Deus meu!

Salva-me segundo a tua misericórdia.

27 Para que saibam vir isso das tuas mãos;

que tu, Senhor, o fizeste.

28 Amaldiçoem eles, mas tu, abençoa;

sejam confundidos os que contra mim se levantam;

alegre-se, porém, o teu servo.

29 Cubram-se de ignomínia os meus adversários,

e a sua própria confusão os envolva como uma túnica.

30 Muitas graças darei ao Senhor com os meus lábios;

louvá-lo-ei no meio da multidão;

31 porque ele se põe à direita do pobre,

para o livrar dos que lhe julgam a alma.

1 Az éneklõmesternek, Dávidé; zsoltár. &Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!2 Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.3 És körülvesznek engem gyûlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.5 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyûlölséggel az én szeretetemért.6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az õ jobb keze felõl.7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jõjjön ki; még az imádsága is bûnné legyen.8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.10 És bujdossanak az õ fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktõl távol keressenek [eledelt.]11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az õ árváin!13 Veszszen ki az õ maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr elõtt, és anyjának bûne el ne töröltessék!15 Mindenkor az Úr elõtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földrõl,16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívût, hogy megölje.17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el õt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el õ tõle.18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az õ csontjaiba, mint az olaj.19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az õ megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.24 Térdeim tántorognak az éhségtõl, és testem megfogyatkozott a kövérségtõl.25 Sõt gyalázatossá lettem elõttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!28 Átkozzanak õk, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem õt a sokaság közepette!31 Mert jobb keze felõl áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.