1 Em ti, Senhor, me refugio;

não seja eu jamais envergonhado.

2 Livra-me por tua justiça e resgata-me;

inclina-me os ouvidos e salva-me.

3 Sê tu para mim uma rocha habitável em que sempre me acolha;

ordenaste que eu me salve,

pois tu és a minha rocha e a minha fortaleza.

4 Livra-me, Deus meu, das mãos do ímpio,

das garras do homem injusto e cruel.

5 Pois tu és a minha esperança, Senhor Deus,

a minha confiança desde a minha mocidade.

6 Em ti me tenho apoiado desde o meu nascimento;

do ventre materno tu me tiraste,

tu és motivo para os meus louvores constantemente.

7 Para muitos sou como um portento,

mas tu és o meu forte refúgio.

8 Os meus lábios estão cheios do teu louvor

e da tua glória continuamente.

9 Não me rejeites na minha velhice;

quando me faltarem as forças, não me desampares.

10 Pois falam contra mim os meus inimigos;

e os que me espreitam a alma consultam reunidos,

11 dizendo: Deus o desamparou;

persegui-o e prendei-o,

pois não há quem o livre.

12 Não te ausentes de mim, ó Deus;

Deus meu, apressa-te em socorrer-me.

13 Sejam envergonhados e consumidos

os que são adversários de minha alma;

cubram-se de opróbrio e de vexame

os que procuram o mal contra mim.

14 Quanto a mim, esperarei sempre

e te louvarei mais e mais.

15 A minha boca relatará a tua justiça

e de contínuo os feitos da tua salvação,

ainda que eu não saiba o seu número.

16 Sinto-me na força do Senhor Deus;

e rememoro a tua justiça, a tua somente.

17 Tu me tens ensinado, ó Deus, desde a minha mocidade;

e até agora tenho anunciado as tuas maravilhas.

18 Não me desampares, pois, ó Deus,

até à minha velhice e às cãs;

até que eu tenha declarado à presente geração a tua força

e às vindouras o teu poder.

19 Ora, a tua justiça, ó Deus, se eleva até aos céus.

Grandes coisas tens feito, ó Deus;

quem é semelhante a ti?

20 Tu, que me tens feito ver muitas angústias e males,

me restaurarás ainda a vida

e de novo me tirarás dos abismos da terra.

21 Aumenta a minha grandeza,

conforta-me novamente.

22 Eu também te louvo com a lira,

celebro a tua verdade, ó meu Deus;

cantar-te-ei salmos na harpa,

ó Santo de Israel.

23 Os meus lábios exultarão

quando eu te salmodiar;

também exultará a minha alma, que remiste.

24 Igualmente a minha língua celebrará a tua justiça todo o dia;

pois estão envergonhados e confundidos

os que procuram o mal contra mim.

1 Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.2 A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.3 Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felõl, mert kõszálam és erõsségem vagy te.4 Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezébõl; a hamisnak és kegyetlennek markából!5 Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtõl fogva!6 Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhébõl te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.7 Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erõs bizodalmam.8 Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsõségeddel.9 Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erõm, ne hagyj el engem!10 Mert felõlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,11 Mondván: Az Isten elhagyta õt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.12 Oh Isten, ne távozzál el tõlem! Én Istenem, siess segítségemre!13 Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!14 Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.15 Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.16 Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!17 Oh Isten, gyermekségemtõl tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.18 Vénségemig és megõszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendõnek a te nagy tetteidet.19 Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!20 A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, [de] ismét megelevenítesz, és a föld mélységébõl ismét felhozol minket.21 Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz [és] megvigasztalsz engem.22 Én is tisztellek téged lanttal a te hûségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!23 Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.24 Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.