1 Aleluia!

Rendei graças ao Senhor, porque ele é bom;

porque a sua misericórdia dura para sempre.

2 Quem saberá contar os poderosos feitos do Senhor

ou anunciar os seus louvores?

3 Bem-aventurados os que guardam a retidão

e o que pratica a justiça em todo tempo.

4 Lembra-te de mim, Senhor, segundo a tua bondade para com o teu povo;

visita-me com a tua salvação,

5 para que eu veja a prosperidade dos teus escolhidos,

e me alegre com a alegria do teu povo,

e me regozije com a tua herança.

6 Pecamos, como nossos pais;

cometemos iniquidade, procedemos mal.

7 Nossos pais, no Egito, não atentaram às tuas maravilhas;

não se lembraram da multidão das tuas misericórdias

e foram rebeldes junto ao mar, o mar Vermelho.

8 Mas ele os salvou por amor do seu nome,

para lhes fazer notório o seu poder.

9 Repreendeu o mar Vermelho, e ele secou;

e fê-los passar pelos abismos, como por um deserto.

10 Salvou-os das mãos de quem os odiava

e os remiu do poder do inimigo.

11 As águas cobriram os seus opressores;

nem um deles escapou.

12 Então, creram nas suas palavras

e lhe cantaram louvor.

13 Cedo, porém, se esqueceram das suas obras

e não lhe aguardaram os desígnios;

14 entregaram-se à cobiça, no deserto;

e tentaram a Deus na solidão.

15 Concedeu-lhes o que pediram,

mas fez definhar-lhes a alma.

16 Tiveram inveja de Moisés, no acampamento,

e de Arão, o santo do Senhor.

17 Abriu-se a terra, e tragou a Datã,

e cobriu o grupo de Abirão.

18 Ateou-se um fogo contra o seu grupo;

a chama abrasou os ímpios.

19 Em Horebe, fizeram um bezerro

e adoraram o ídolo fundido.

20 E, assim, trocaram a glória de Deus

pelo simulacro de um novilho que come erva.

21 Esqueceram-se de Deus, seu Salvador,

que, no Egito, fizera coisas portentosas,

22 maravilhas na terra de Cam,

tremendos feitos no mar Vermelho.

23 Tê-los-ia exterminado, como dissera,

se Moisés, seu escolhido,

não se houvesse interposto,

impedindo que sua cólera os destruísse.

24 Também desprezaram a terra aprazível

e não deram crédito à sua palavra;

25 antes, murmuraram em suas tendas

e não acudiram à voz do Senhor.

26 Então, lhes jurou, de mão erguida,

que os havia de arrasar no deserto;

27 e também derribaria entre as nações a sua descendência

e os dispersaria por outras terras.

28 Também se juntaram a Baal-Peor

e comeram os sacrifícios dos ídolos mortos.

29 Assim, com tais ações, o provocaram à ira;

e grassou peste entre eles.

30 Então, se levantou Fineias e executou o juízo;

e cessou a peste.

31 Isso lhe foi imputado por justiça,

de geração em geração, para sempre.

32 Depois, o indignaram nas águas de Meribá,

e, por causa deles, sucedeu mal a Moisés,

33 pois foram rebeldes ao Espírito de Deus,

e Moisés falou irrefletidamente.

34 Não exterminaram os povos,

como o Senhor lhes ordenara.

35 Antes, se mesclaram com as nações

e lhes aprenderam as obras;

36 deram culto a seus ídolos,

os quais se lhes converteram em laço;

37 pois imolaram seus filhos

e suas filhas aos demônios

38 e derramaram sangue inocente,

o sangue de seus filhos e filhas,

que sacrificaram aos ídolos de Canaã;

e a terra foi contaminada com sangue.

39 Assim se contaminaram com as suas obras

e se prostituíram nos seus feitos.

40 Acendeu-se, por isso, a ira do Senhor contra o seu povo,

e ele abominou a sua própria herança

41 e os entregou ao poder das nações;

sobre eles dominaram os que os odiavam.

42 Também os oprimiram os seus inimigos,

sob cujo poder foram subjugados.

43 Muitas vezes os libertou,

mas eles o provocaram com os seus conselhos

e, por sua iniquidade, foram abatidos.

44 Olhou-os, contudo, quando estavam angustiados

e lhes ouviu o clamor;

45 lembrou-se, a favor deles, de sua aliança

e se compadeceu, segundo a multidão de suas misericórdias.

46 Fez também que lograssem compaixão

de todos os que os levaram cativos.

47 Salva-nos, Senhor, nosso Deus,

e congrega-nos de entre as nações,

para que demos graças ao teu santo nome

e nos gloriemos no teu louvor.

48 Bendito seja o Senhor, Deus de Israel,

de eternidade a eternidade;

e todo o povo diga: Amém!

Aleluia!

1 Dicsérjétek az Urat. &Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az õ kegyelme.2 Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsõségét?3 Boldog, a ki megtartja a törvényt, [és] igazán cselekszik minden idõben.4 Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jõjj el hozzám szabadításoddal,5 Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, [és] örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!6 Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bûnösök, gonoszok valánk.7 Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél.8 De õ megsegíté õket az õ nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.9 Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé õket a mélységeken, mint egy síkon.10 És kisegíté õket a gyûlölõ kezébõl; kimentette õket ellenség kezébõl.11 Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belõlük.12 És hittek az õ beszédeinek, [és] énekelték az õ dicséretét.13 Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az õ tanácsát!14 Epekedés epeszté õket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.15 És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.16 És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen.17 Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét.18 És tûz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.19 Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány elõtt.20 Felcserélték az õ dicsõségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik.21 Elfeledkezének Istenrõl, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat mûvelt Égyiptomban,22 Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.23 Gondolta, hogy kipusztítja õket; de Mózes, az õ választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse [õket.]24 És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az õ igéretének.25 És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.26 De õ felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa õket a pusztában;27 S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja õket a tartományokban.28 Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.29 És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás.30 Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lõn.31 És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.32 Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok,33 Mert megkeseríték az õ szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.34 Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította õket az Úr.35 Sõt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.36 És tisztelték azoknak bálványait, és tõrré levének azok reájok.37 És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek,38 És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertõzteték a föld öldökléssel.39 És tisztátalanokká lõnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben.40 De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az õ örökségét.41 És odaadá õket pogányok kezébe, és gyûlölõik uralkodtak rajtok.42 És sanyargatták õket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!43 Számtalanszor megmentette õket, de õk felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bûneikbe.44 De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;45 És megemlékezett velök kötött szövetségérõl, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelõdék.46 És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik õket fogva elvivék.47 Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyûjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsõítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.48 Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.