1 Eu te amo, ó Senhor, força minha.

2 O Senhor é a minha rocha, a minha cidadela, o meu libertador;

o meu Deus, o meu rochedo em que me refugio;

o meu escudo, a força da minha salvação, o meu baluarte.

3 Invoco o Senhor, digno de ser louvado,

e serei salvo dos meus inimigos.

4 Laços de morte me cercaram,

torrentes de impiedade me impuseram terror.

5 Cadeias infernais me cingiram,

e tramas de morte me surpreenderam.

6 Na minha angústia, invoquei o Senhor,

gritei por socorro ao meu Deus.

Ele do seu templo ouviu a minha voz,

e o meu clamor lhe penetrou os ouvidos.

7 Então, a terra se abalou e tremeu,

vacilaram também os fundamentos dos montes

e se estremeceram, porque ele se indignou.

8 Das suas narinas subiu fumaça,

e fogo devorador, da sua boca;

dele saíram brasas ardentes.

9 Baixou ele os céus, e desceu,

e teve sob os pés densa escuridão.

10 Cavalgava um querubim e voou;

sim, levado velozmente nas asas do vento.

11 Das trevas fez um manto em que se ocultou;

escuridade de águas e espessas nuvens dos céus eram o seu pavilhão.

12 Do resplendor que diante dele havia,

as densas nuvens se desfizeram

em granizo e brasas chamejantes.

13 Trovejou, então, o Senhor, nos céus;

o Altíssimo levantou a voz,

e houve granizo e brasas de fogo.

14 Despediu as suas setas e espalhou os meus inimigos,

multiplicou os seus raios e os desbaratou.

15 Então, se viu o leito das águas,

e se descobriram os fundamentos do mundo,

pela tua repreensão, Senhor,

pelo iroso resfolgar das tuas narinas.

16 Do alto me estendeu ele a mão e me tomou;

tirou-me das muitas águas.

17 Livrou-me de forte inimigo

e dos que me aborreciam,

pois eram mais poderosos do que eu.

18 Assaltaram-me no dia da minha calamidade,

mas o Senhor me serviu de amparo.

19 Trouxe-me para um lugar espaçoso;

livrou-me, porque ele se agradou de mim.

20 Retribuiu-me o Senhor, segundo a minha justiça,

recompensou-me conforme a pureza das minhas mãos.

21 Pois tenho guardado os caminhos do Senhor

e não me apartei perversamente do meu Deus.

22 Porque todos os seus juízos me estão presentes,

e não afastei de mim os seus preceitos.

23 Também fui íntegro para com ele

e me guardei da iniquidade.

24 Daí retribuir-me o Senhor, segundo a minha justiça,

conforme a pureza das minhas mãos, na sua presença.

25 Para com o benigno, benigno te mostras;

com o íntegro, também íntegro.

26 Com o puro, puro te mostras;

com o perverso, inflexível.

27 Porque tu salvas o povo humilde,

mas os olhos altivos, tu os abates.

28 Porque fazes resplandecer a minha lâmpada;

o Senhor, meu Deus, derrama luz nas minhas trevas.

29 Pois contigo desbarato exércitos,

com o meu Deus salto muralhas.

30 O caminho de Deus é perfeito;

a palavra do Senhor é provada;

ele é escudo para todos os que nele se refugiam.

31 Pois quem é Deus, senão o Senhor?

E quem é rochedo, senão o nosso Deus?

32 O Deus que me revestiu de força

e aperfeiçoou o meu caminho,

33 ele deu a meus pés a ligeireza das corças

e me firmou nas minhas alturas.

34 Ele adestrou as minhas mãos para o combate,

de sorte que os meus braços vergaram um arco de bronze.

35 Também me deste o escudo da tua salvação,

a tua direita me susteve,

e a tua clemência me engrandeceu.

36 Alargaste sob meus passos o caminho,

e os meus pés não vacilaram.

37 Persegui os meus inimigos, e os alcancei,

e só voltei depois de haver dado cabo deles.

38 Esmaguei-os a tal ponto, que não puderam levantar-se;

caíram sob meus pés.

39 Pois de força me cingiste para o combate

e me submeteste os que se levantaram contra mim.

40 Também puseste em fuga os meus inimigos,

e os que me odiaram, eu os exterminei.

41 Gritaram por socorro, mas ninguém lhes acudiu;

clamaram ao Senhor, mas ele não respondeu.

42 Então, os reduzi a pó ao léu do vento,

lancei-os fora como a lama das ruas.

43 Das contendas do povo me livraste

e me fizeste cabeça das nações;

povo que não conheci me serviu.

44 Bastou-lhe ouvir-me a voz, logo me obedeceu;

os estrangeiros se me mostram submissos.

45 Sumiram-se os estrangeiros

e das suas fortificações saíram, espavoridos.

46 Vive o Senhor, e bendita seja a minha rocha!

Exaltado seja o Deus da minha salvação,

47 o Deus que por mim tomou vingança

e me submeteu povos;

48 o Deus que me livrou dos meus inimigos;

sim, tu que me exaltaste acima dos meus adversários

e me livraste do homem violento.

49 Glorificar-te-ei, pois, entre os gentios, ó Senhor,

e cantarei louvores ao teu nome.

50 É ele quem dá grandes vitórias ao seu rei

e usa de benignidade para com o seu ungido,

com Davi e sua posteridade, para sempre.

1 Az éneklõmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította õt minden ellenségének kezébõl, és a Saul kezébõl.2 És monda: Szeretlek Uram, én erõsségem!3 Az Úr az én kõsziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kõsziklám, õ benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.4 Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtõl.5 Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.6 A Seol kötelei vettek körül; a halál tõrei fogtak meg engem.7 Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.8 Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.9 Füst szállt fel orrából, és szájából emésztõ tûz; izzó szén gerjedt belõle.10 Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.11 Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.12 A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhõk és sûrû fellegek.13 Az elõtte lévõ fényességbõl felhõin jégesõ tört át és eleven szén.14 És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégesõ [hullt] és eleven szén.15 És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.16 És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtõl, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.17 Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekbõl.18 Megszabadított engem az én erõs ellenségemtõl, s az én gyûlölõimtõl, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.19 Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.20 És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.21 Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;22 Mert megõriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtõl.23 Mert minden ítélete elõttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.24 És tökéletes voltam elõtte, õrizkedtem az én vétkemtõl.25 És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei elõtt van.26 Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.27 A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.28 Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;29 Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.30 Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kõfalon is átugrom.31 Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk õ mindazoknak, a kik bíznak benne.32 Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kõszikla a mi Istenünkön kivül?33 Az Isten, a ki felövez engem erõvel, és tökéletessé teszi útamat:34 Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.35 Õ tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.36 És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.37 Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.38 Üldözöm ellenségeimet és elérem õket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.39 Összetöröm õket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.40 Mert te öveztél fel engem erõvel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelõket.41 És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyûlölõimet elpusztíthattam.42 Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.43 És apróra törtem õket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam õket mint utcza sarát.44 Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.45 A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.46 Az idegenek elepedtek, és reszketve jõnek elõ zárt helyeikbõl.47 Él az Úr és áldott az én kõsziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!48 Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;49 A ki megment engem ellenségeimtõl. Még az ellenem felkelõk fölött is felmagasztalsz engem, az erõszakos embertõl megszabadítasz engem.50 Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek.51 Nagy segítséget ád az õ királyának és irgalmasságot cselekszik az õ felkentjével, Dáviddal és az õ magvával mindörökké.