1 Levanta-se Deus; dispersam-se os seus inimigos;

de sua presença fogem os que o aborrecem.

2 Como se dissipa a fumaça, assim tu os dispersas;

como se derrete a cera ante o fogo,

assim à presença de Deus perecem os iníquos.

3 Os justos, porém, se regozijam,

exultam na presença de Deus

e folgam de alegria.

4 Cantai a Deus, salmodiai o seu nome;

exaltai o que cavalga sobre as nuvens.

Senhor é o seu nome, exultai diante dele.

5 Pai dos órfãos e juiz das viúvas

é Deus em sua santa morada.

6 Deus faz que o solitário more em família;

tira os cativos para a prosperidade;

só os rebeldes habitam em terra estéril.

7 Ao saíres, ó Deus, à frente do teu povo,

ao avançares pelo deserto,

8 tremeu a terra; também os céus gotejaram

à presença de Deus;

o próprio Sinai se abalou na presença de Deus,

do Deus de Israel.

9 Copiosa chuva derramaste, ó Deus, para a tua herança;

quando já ela estava exausta, tu a restabeleceste.

10 Aí habitou a tua grei;

em tua bondade, ó Deus, fizeste provisão para os necessitados.

11 O Senhor deu a palavra,

grande é a falange das mensageiras das boas-novas.

12 Reis de exércitos fogem e fogem;

a dona de casa reparte os despojos.

13 Por que repousais entre as cercas dos apriscos?

As asas da pomba são cobertas de prata,

cujas penas maiores têm o brilho flavo do ouro.

14 Quando o Todo-Poderoso ali dispersa os reis,

cai neve sobre o monte Zalmom.

15 O monte de Deus é Basã,

serra de elevações é o monte de Basã.

16 Por que olhais com inveja, ó montes elevados,

o monte que Deus escolheu para sua habitação?

O Senhor habitará nele para sempre.

17 Os carros de Deus são vinte mil,

sim, milhares de milhares.

No meio deles, está o Senhor;

o Sinai tornou-se em santuário.

18 Subiste às alturas, levaste cativo o cativeiro;

recebeste homens por dádivas, até mesmo rebeldes,

para que o Senhor Deus habite no meio deles.

19 Bendito seja o Senhor que, dia a dia, leva o nosso fardo!

Deus é a nossa salvação.

20 O nosso Deus é o Deus libertador;

com Deus, o Senhor, está o escaparmos da morte.

21 Sim, Deus parte a cabeça dos seus inimigos

e o cabeludo crânio do que anda nos seus próprios delitos.

22 Disse o Senhor: De Basã os farei voltar,

fá-los-ei tornar das profundezas do mar,

23 para que banhes o pé em sangue,

e a língua dos teus cães tenha o seu quinhão dos inimigos.

24 Viu-se, ó Deus, o teu cortejo,

o cortejo do meu Deus, do meu Rei, no santuário.

25 Os cantores iam adiante,

atrás, os tocadores de instrumentos de cordas,

em meio às donzelas com adufes.

26 Bendizei a Deus nas congregações,

bendizei ao Senhor, vós que sois da estirpe de Israel.

27 Ali, está o mais novo, Benjamim, que os precede,

os príncipes de Judá, com o seu séquito,

os príncipes de Zebulom e os príncipes de Naftali.

28 Reúne, ó Deus, a tua força,

força divina que usaste a nosso favor,

29 oriunda do teu templo em Jerusalém.

Os reis te oferecerão presentes.

30 Reprime a fera dos canaviais,

a multidão dos fortes como touros

e dos povos com novilhos;

calcai aos pés os que cobiçam barras de prata.

Dispersa os povos que se comprazem na guerra.

31 Príncipes vêm do Egito;

a Etiópia corre a estender mãos cheias para Deus.

32 Reinos da terra, cantai a Deus,

salmodiai ao Senhor,

33 àquele que encima os céus, os céus da antiguidade;

eis que ele faz ouvir a sua voz, voz poderosa.

34 Tributai glória a Deus;

a sua majestade está sobre Israel,

e a sua fortaleza, nos espaços siderais.

35 Ó Deus, tu és tremendo nos teus santuários;

o Deus de Israel,

ele dá força e poder ao povo.

Bendito seja Deus!

1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára, éneke.2 Felkél az Isten, elszélednek ellenségei; és elfutnak elõle az õ gyûlölõi.3 A mint a füst elszéled, úgy széleszted el õket; a mint elolvad a viasz a tûz elõtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elõl;4 Az igazak pedig örvendeznek és vígadnak az Isten elõtt, és ujjongnak örömmel.5 Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az õ nevének; csináljatok útat annak, a ki jön a pusztákon át, a kinek Jah a neve, és örüljetek elõtte.6 Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az õ szentséges hajlékában.7 Isten hozza vissza a számûzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.8 Oh Isten, mikor kivonultál a te néped elõtt, mikor a pusztába beléptél: Szela.9 A föld reng vala, az egek is csepegnek vala Isten elõtt, ez a Sinai hegy is az Isten elõtt, az Izráel Istene elõtt.10 Bõ záport hintesz vala, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod vala.11 Benne tanyázott a te gyülekezeted: te szerzéd jóvoltodból a szegénynek, oh Isten!12 Az Úr ad vala szólniok az örömhírt vivõ asszonyok nagy csapatának.13 A seregek királyai futnak, futnak: s a házi asszony zsákmányt osztogat.14 Ha cserények között hevertek is: [olyanok lesztek, mint] a galambnak szárnyai, a melyeket ezüst borít, vagy [mint] vitorla-tollai, a melyek színarany fényûek.15 Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, [mintha] hó esett [volna] a Salmonon.16 Isten hegye a Básán hegye; sok halmú hegy a Básán hegye;17 Mit kevélykedtek ti sok halmú hegyek? Ezt a hegyet választotta Isten lakóhelyéül; bizony [ezen] lakozik az Úr mindörökké!18 Az Isten szekere húszezer, ezer meg ezer; az Úr közöttük van, mint a Sinai [hegyen] az õ szent [hajléká]ban.19 Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütõk is [ide jönnek] lakni, oh Uram Isten!20 Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! Szela.21 Ez a mi Istenünk a szabadításnak Istene, és az Úr Isten az, a ki megszabadít a haláltól.22 Csak Isten ronthatja meg az õ ellenségeinek fejét, a bûneiben járónak üstökös koponyáját.23 Azt mondta vala az Úr: Básánból visszahozlak, a tenger mélységébõl is kihozlak,24 Hogy lábadat veresre fessed a vérben, ebeidnek nyelve az ellenségbõl lakomázzék.25 Látták a te bevonulásodat, oh Isten! Az én Istenem, királyom bevonulását a szentélybe.26 Elõl mennek vala az éneklõk, utánok a húrpengetõk, középen a doboló leányok.27 A gyülekezetekben áldjátok az Istent, az Urat áldjátok, ti Izráel magvából valók!28 Ott a kis Benjámin, a ki uralkodik rajtok, a Júda fejedelmei és az õ gyülekezetök; a Zebulon fejedelmei [és] a Nafthali fejedelmei.29 Istened rendelte el a te hatalmadat: erõsítsd meg, oh Isten, azt, a mit számunkra készítettél!30 A te Jeruzsálem felett álló hajlékodból királyok hoznak majd néked ajándékokat.31 Fenyítsd meg a nádasnak vadját, a bikák csordáját a népek tulkaival egybe, a kik ezüst-rudakkal terpeszkednek; szórd szét a népeket, a kik a háborúban gyönyörködnek.32 Eljõnek majd a fõemberek Égyiptomból; Szerecsenország hamar kinyujtja kezeit Istenhez.33 E földnek országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! Szela.34 A ki kezdettõl fogva az egek egein ül; ímé, [onnét] szól nagy kemény szóval.35 Tegyetek tisztességet Istennek, a kinek dicsõsége az Izráelen és az õ hatalma a felhõkben van.36 Rettenetes vagy, oh Isten, a te szent hajlékodból; az Izráelnek Istene ád erõt és hatalmat a népnek. Áldott legyen az Isten!