1 Deus meu, Deus meu, por que me desamparaste?

Por que se acham longe de minha salvação as palavras de meu bramido?

2 Deus meu, clamo de dia, e não me respondes;

também de noite, porém não tenho sossego.

3 Contudo, tu és santo,

entronizado entre os louvores de Israel.

4 Nossos pais confiaram em ti;

confiaram, e os livraste.

5 A ti clamaram e se livraram;

confiaram em ti e não foram confundidos.

6 Mas eu sou verme e não homem;

opróbrio dos homens e desprezado do povo.

7 Todos os que me veem zombam de mim;

afrouxam os lábios e meneiam a cabeça:

8 Confiou no Senhor! Livre-o ele;

salve-o, pois nele tem prazer.

9 Contudo, tu és quem me fez nascer;

e me preservaste, estando eu ainda ao seio de minha mãe.

10 A ti me entreguei desde o meu nascimento;

desde o ventre de minha mãe, tu és meu Deus.

11 Não te distancies de mim,

porque a tribulação está próxima,

e não há quem me acuda.

12 Muitos touros me cercam,

fortes touros de Basã me rodeiam.

13 Contra mim abrem a boca,

como faz o leão que despedaça e ruge.

14 Derramei-me como água,

e todos os meus ossos se desconjuntaram;

meu coração fez-se como cera,

derreteu-se dentro de mim.

15 Secou-se o meu vigor, como um caco de barro,

e a língua se me apega ao céu da boca;

assim, me deitas no pó da morte.

16 Cães me cercam;

uma súcia de malfeitores me rodeia;

traspassaram-me as mãos e os pés.

17 Posso contar todos os meus ossos;

eles me estão olhando e encarando em mim.

18 Repartem entre si as minhas vestes

e sobre a minha túnica deitam sortes.

19 Tu, porém, Senhor, não te afastes de mim;

força minha, apressa-te em socorrer-me.

20 Livra a minha alma da espada,

e, das presas do cão, a minha vida.

21 Salva-me das fauces do leão

e dos chifres dos búfalos;

sim, tu me respondes.

22 A meus irmãos declararei o teu nome;

cantar-te-ei louvores no meio da congregação;

23 vós que temeis o Senhor, louvai-o;

glorificai-o, vós todos, descendência de Jacó;

reverenciai-o, vós todos, posteridade de Israel.

24 Pois não desprezou, nem abominou

a dor do aflito,

nem ocultou dele o rosto,

mas o ouviu, quando lhe gritou por socorro.

25 De ti vem o meu louvor na grande congregação;

cumprirei os meus votos na presença dos que o temem.

26 Os sofredores hão de comer e fartar-se;

louvarão o Senhor os que o buscam.

Viva para sempre o vosso coração.

27 Lembrar-se-ão do Senhor e a ele se converterão os confins da terra;

perante ele se prostrarão

todas as famílias das nações.

28 Pois do Senhor é o reino,

é ele quem governa as nações.

29 Todos os opulentos da terra hão de comer e adorar,

e todos os que descem ao pó se prostrarão perante ele,

até aquele que não pode preservar a própria vida.

30 A posteridade o servirá;

falar-se-á do Senhor à geração vindoura.

31 Hão de vir anunciar a justiça dele;

ao povo que há de nascer, contarão que foi ele quem o fez.

1 Az éneklõmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.2 Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.3 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.4 Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.5 Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad õket.6 Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.7 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.8 A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:9 Az Úrra bízta magát, mentse meg õt; szabadítsa meg õt, hiszen gyönyörködött benne!10 Mert te hoztál ki engem az anyám méhébõl, [és ]biztattál engem anyámnak emlõin.11 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétõl fogva te voltál Istenem.12 Ne légy messze tõlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.13 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.14 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.15 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belsõ részeim között.16 Erõm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.17 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.18 Megszámlálhatnám minden csontomat, õk pedig csak néznek [s] bámulnak rám.19 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.20 De te, Uram, ne légy messze tõlem; én erõsségem, siess segítségemre.21 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeibõl.22 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.23 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.24 Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek õt! Jákób minden ivadékai dicsõítsétek õt, és féljétek õt Izráel minden magzata!25 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az õ orczáját elõle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.26 Felõled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok elõtt, a kik félik õt.27 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik õt keresik. Éljen szívetek örökké!28 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul elõtted a pogányok minden nemzetsége.29 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.30 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; õ elõtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.31 Õt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.32 Eljõnek s hirdetik az õ igazságát az õ utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!