1 Cantarei para sempre as tuas misericórdias, ó Senhor;

os meus lábios proclamarão a todas as gerações a tua fidelidade.

2 Pois disse eu: a benignidade está fundada para sempre;

a tua fidelidade, tu a confirmarás nos céus, dizendo:

3 Fiz aliança com o meu escolhido

e jurei a Davi, meu servo:

4 Para sempre estabelecerei a tua posteridade

e firmarei o teu trono de geração em geração.

5 Celebram os céus as tuas maravilhas, ó Senhor,

e, na assembleia dos santos, a tua fidelidade.

6 Pois quem nos céus é comparável ao Senhor?

Entre os seres celestiais, quem é semelhante ao Senhor?

7 Deus é sobremodo tremendo na assembleia dos santos

e temível sobre todos os que o rodeiam.

8 Ó Senhor, Deus dos Exércitos,

quem é poderoso como tu és, Senhor,

com a tua fidelidade ao redor de ti?!

9 Dominas a fúria do mar;

quando as suas ondas se levantam, tu as amainas.

10 Calcaste a Raabe, como um ferido de morte;

com o teu poderoso braço dispersaste os teus inimigos.

11 Teus são os céus, tua, a terra;

o mundo e a sua plenitude, tu os fundaste.

12 O Norte e o Sul, tu os criaste;

o Tabor e o Hermom exultam em teu nome.

13 O teu braço é armado de poder,

forte é a tua mão, e elevada, a tua destra.

14 Justiça e direito são o fundamento do teu trono;

graça e verdade te precedem.

15 Bem-aventurado o povo que conhece os vivas de júbilo,

que anda, ó Senhor, na luz da tua presença.

16 Em teu nome, de contínuo se alegra

e na tua justiça se exalta,

17 porquanto tu és a glória de sua força;

no teu favor avulta o nosso poder.

18 Pois ao Senhor pertence o nosso escudo,

e ao Santo de Israel, o nosso rei.

19 Outrora, falaste em visão aos teus santos e disseste:

A um herói concedi o poder de socorrer;

do meio do povo, exaltei um escolhido.

20 Encontrei Davi, meu servo;

com o meu santo óleo o ungi.

21 A minha mão será firme com ele,

o meu braço o fortalecerá.

22 O inimigo jamais o surpreenderá,

nem o há de afligir o filho da perversidade.

23 Esmagarei diante dele os seus adversários

e ferirei os que o odeiam.

24 A minha fidelidade e a minha bondade o hão de acompanhar,

e em meu nome crescerá o seu poder.

25 Porei a sua mão sobre o mar

e a sua direita, sobre os rios.

26 Ele me invocará, dizendo: Tu és meu pai,

meu Deus e a rocha da minha salvação.

27 Fá-lo-ei, por isso, meu primogênito,

o mais elevado entre os reis da terra.

28 Conservar-lhe-ei para sempre a minha graça

e, firme com ele, a minha aliança.

29 Farei durar para sempre a sua descendência;

e, o seu trono, como os dias do céu.

30 Se os seus filhos desprezarem a minha lei

e não andarem nos meus juízos,

31 se violarem os meus preceitos

e não guardarem os meus mandamentos,

32 então, punirei com vara as suas transgressões

e com açoites, a sua iniquidade.

33 Mas jamais retirarei dele a minha bondade,

nem desmentirei a minha fidelidade.

34 Não violarei a minha aliança,

nem modificarei o que os meus lábios proferiram.

35 Uma vez jurei por minha santidade

(e serei eu falso a Davi?):

36 A sua posteridade durará para sempre,

e o seu trono, como o sol perante mim.

37 Ele será estabelecido para sempre como a lua

e fiel como a testemunha no espaço.

38 Tu, porém, o repudiaste e o rejeitaste;

e te indignaste com o teu ungido.

39 Aborreceste a aliança com o teu servo;

profanaste-lhe a coroa, arrojando-a para a terra.

40 Arrasaste os seus muros todos;

reduziste a ruínas as suas fortificações.

41 Despojam-no todos os que passam pelo caminho;

e os vizinhos o escarnecem.

42 Exaltaste a destra dos seus adversários

e deste regozijo a todos os seus inimigos.

43 Também viraste o fio da sua espada

e não o sustentaste na batalha.

44 Fizeste cessar o seu esplendor

e deitaste por terra o seu trono.

45 Abreviaste os dias da sua mocidade

e o cobriste de ignomínia.

46 Até quando, Senhor? Esconder-te-ás para sempre?

Arderá a tua ira como fogo?

47 Lembra-te de como é breve a minha existência!

Pois criarias em vão todos os filhos dos homens!

48 Que homem há, que viva e não veja a morte?

Ou que livre a sua alma das garras do sepulcro?

49 Que é feito, Senhor, das tuas benignidades de outrora,

juradas a Davi por tua fidelidade?

50 Lembra-te, Senhor, do opróbrio dos teus servos

e de como trago no peito a injúria de muitos povos,

51 com que, Senhor, os teus inimigos têm vilipendiado,

sim, vilipendiado os passos do teu ungido.

52 Bendito seja o Senhor para sempre! Amém e amém!

1 Az Ezrahita Ethán tanítása.2 Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségrõl nemzetségre hirdetem a te hûséges voltodat az én számmal!3 Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerõsíted a te hûséges voltodat az egekben, [mondván:]4 Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak:5 Mindörökké megerõsítem a te magodat, és nemzetségrõl nemzetségre megépítem a te királyi székedet. Szela.6 És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hûséges voltodat is a szentek gyülekezetében.7 Mert a felhõkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, [s ki] olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?8 Igen rettenetes Isten [õ] a szentek gyûlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak.9 Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erõs, mint te vagy Uram? És a te hûséges voltod körülvesz téged.10 Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az õ habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat.11 Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erõs karoddal elszélesztetted ellenségeidet.12 Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad.13 Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek.14 A te karod hatalommal teljes, a te kezed erõs, a te jobbod méltóságos.15 Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hûség jár a te orczád elõtt.16 Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram!17 A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak.18 Mert az õ erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is.19 Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk.20 Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népbõl választottat;21 Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel õt,22 A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sõt az én karom erõsíti meg õt.23 Nem nyomhatja õt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg õt;24 Mert õ elõtte rontom meg az õ szorongatóit, és verem meg az õ gyûlölõit.25 És vele lesz az én hûségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az õ szarva.26 És rávetem az õ kezét a tengerre, és az õ jobbját a folyóvizekre.27 Õ így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kõsziklája!28 Én meg elsõszülöttemmé teszem õt [és] felebbvalóvá a föld királyainál.29 Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos [marad] õ vele.30 És az õ magvát örökkévalóvá teszem, és az õ királyi székét, mint az egeknek napjait.31 Ha az õ fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint;32 Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat:33 Akkor vesszõvel látogatom meg az õ bûnöket, és vereségekkel az õ álnokságukat;34 De az én kegyelmemet nem vonom meg tõle, és az én hûséges voltomban nem hazudom.35 Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom.36 Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?37 Az õ magva örökké megmarad, és az õ királyi széke olyan elõttem, mint a nap.38 Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhõben lévõ bizonyság. Szela.39 De te [mégis] elvetetted és megútáltad [õt,] és megharagudtál a te felkentedre.40 Felbontottad a te szolgáddal [kötött] szövetséget, földre tiportad az õ koronáját.41 Lerontottad az õ kõfalait mind; romokká tetted erõsségeit.42 Zsákmányolták õt mind az úton járók; gyalázattá lõn az õ szomszédai elõtt.43 Felmagasztaltad az õ szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét.44 Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted õt a harczban.45 Eltörlötted az õ fényességét, és az õ királyi székét a földre vetetted.46 Az õ ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. Szela.47 Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, [és] ég a te haragod, mint a tûz?48 Emlékezzél meg rólam: mily [rövid] az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!49 Kicsoda oly erõs, hogy éljen és ne lásson halált [s] megszabadítsa magát a Seolnak kezébõl? Szela.50 Hol van a te elõbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hûséges voltodra!51 Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek [gyalázatját] hordozom keblemben,52 A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit.53 Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen.