1 Então, Jó respondeu e disse:
2 Na verdade, sei que assim é;
porque, como pode o homem ser justo para com Deus?
3 Se quiser contender com ele,
nem a uma de mil coisas lhe poderá responder.
4 Ele é sábio de coração e grande em poder;
quem porfiou com ele e teve paz?
5 Ele é quem remove os montes, sem que saibam
que ele na sua ira os transtorna;
6 quem move a terra para fora do seu lugar,
cujas colunas estremecem;
7 quem fala ao sol, e este não sai,
e sela as estrelas;
8 quem sozinho estende os céus
e anda sobre os altos do mar;
9 quem fez a Ursa, o Órion,
o Sete-estrelo e as recâmaras do Sul;
10 quem faz grandes coisas, que se não podem esquadrinhar,
e maravilhas tais, que se não podem contar.
11 Eis que ele passa por mim, e não o vejo;
segue perante mim, e não o percebo.
12 Eis que arrebata a presa! Quem o pode impedir?
Quem lhe dirá: Que fazes?
13 Deus não revogará a sua própria ira;
debaixo dele se encurvam os auxiliadores do Egito.
14 Como, então, lhe poderei eu responder
ou escolher as minhas palavras, para argumentar com ele?
15 A ele, ainda que eu fosse justo, não lhe responderia;
antes, ao meu Juiz pediria misericórdia.
16 Ainda que o chamasse, e ele me respondesse,
nem por isso creria eu que desse ouvidos à minha voz.
17 Porque me esmaga com uma tempestade
e multiplica as minhas chagas sem causa.
18 Não me permite respirar;
antes, me farta de amarguras.
19 Se se trata da força do poderoso, ele dirá: Eis-me aqui;
se, de justiça: Quem me citará?
20 Ainda que eu seja justo, a minha boca me condenará;
embora seja eu íntegro, ele me terá por culpado.
21 Eu sou íntegro, não levo em conta a minha alma,
não faço caso da minha vida.
22 Para mim tudo é o mesmo; por isso, digo:
tanto destrói ele o íntegro como o perverso.
23 Se qualquer flagelo mata subitamente,
então, se rirá do desespero do inocente.
24 A terra está entregue nas mãos dos perversos;
e Deus ainda cobre o rosto dos juízes dela;
se não é ele o causador disso, quem é, logo?
25 Os meus dias foram mais velozes do que um corredor;
fugiram e não viram a felicidade.
26 Passaram como barcos de junco;
como a águia que se lança sobre a presa.
27 Se eu disser: eu me esquecerei da minha queixa,
deixarei o meu ar triste e ficarei contente;
28 ainda assim todas as minhas dores me apavoram,
porque bem sei que me não terás por inocente.
29 Serei condenado;
por que, pois, trabalho eu em vão?
30 Ainda que me lave com água de neve
e purifique as mãos com cáustico,
31 mesmo assim me submergirás no lodo,
e as minhas próprias vestes me abominarão.
32 Porque ele não é homem, como eu,
a quem eu responda, vindo juntamente a juízo.
33 Não há entre nós árbitro
que ponha a mão sobre nós ambos.
34 Tire ele a sua vara de cima de mim,
e não me amedronte o seu terror;
35 então, falarei sem o temer;
do contrário, não estaria em mim.
Almeida Revista e Atualizada© Copyright © 1993 Sociedade Bíblica do Brasil. Todos os direitos reservados. Texto bíblico utilizado com autorização. Saiba mais sobre a Sociedade Bíblica do Brasil www.sbb.org.br. A Sociedade Bíblica do Brasil trabalha para que a Bíblia esteja, efetivamente, ao alcance de todos e seja lida por todos. A SBB é uma entidade sem fins lucrativos, dedicada a promover o desenvolvimento integral do ser humano. Você também pode ajudar a Causa da Bíblia!
1 Felele pedig Jób, és monda:2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?3 Ha perelni akarna õ vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.4 Bölcs szívû és hatalmas erejû: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja õket haragjában.6 A ki kirengeti helyébõl a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy elõttem, de nem veszem észre.12 Ímé, ha elragad [valamit,] ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?13 Ha az Isten el nem fordítja az õ haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.14 Hogyan felelhetnék hát én meg õ néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélõ birámhoz.16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserûséggel lakatna jól.19 Ha erõre kerülne a dolog? Ímé, õ igen erõs; és ha ítéletre? Ki tûzne ki én nékem napot?20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bûnössé tenne engemet.21 Ártatlan vagyok, nem törõdöm lelkemmel, útálom az életemet.22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít õ ártatlant és gonoszt!23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bûntelenek megpróbáltatását.24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az õ biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát õ?25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyû.27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bûntelennek engem.29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.32 Mert nem ember õ, mint én, hogy néki megfelelhetnék, [és] együtt pörbe állanánk.33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettõnk között!34 Venné csak el rólam az õ veszszejét, és az õ rettentésével ne rettegtetne engem:35 Akkor szólanék és nem félnék tõle: mert nem így vagyok én magammal!