1 Então, respondeu Elifaz, o temanita:

2 Porventura, dará o sábio em resposta ciência de vento?

E encher-se-á a si mesmo de vento oriental,

3 arguindo com palavras que de nada servem

e com razões de que nada aproveita?

4 Tornas vão o temor de Deus

e diminuis a devoção a ele devida.

5 Pois a tua iniquidade ensina à tua boca,

e tu escolheste a língua dos astutos.

6 A tua própria boca te condena, e não eu;

os teus lábios testificam contra ti.

7 És tu, porventura, o primeiro homem que nasceu?

Ou foste formado antes dos outeiros?

8 Ou ouviste o secreto conselho de Deus

e a ti só limitaste a sabedoria?

9 Que sabes tu, que nós não saibamos?

Que entendes, que não haja em nós?

10 Também há entre nós encanecidos e idosos,

muito mais idosos do que teu pai.

11 Porventura, fazes pouco caso das consolações de Deus

e das suaves palavras que te dirigimos nós?

12 Por que te arrebata o teu coração?

Por que flamejam os teus olhos,

13 para voltares contra Deus o teu furor

e deixares sair tais palavras da tua boca?

14 Que é o homem, para que seja puro?

E o que nasce de mulher, para ser justo?

15 Eis que Deus não confia nem nos seus santos;

nem os céus são puros aos seus olhos,

16 quanto menos o homem, que é abominável e corrupto,

que bebe a iniquidade como a água!

17 Escuta-me, mostrar-to-ei;

e o que tenho visto te contarei,

18 o que os sábios anunciaram,

que o ouviram de seus pais e não o ocultaram

19 (aos quais somente se dera a terra,

e nenhum estranho passou por entre eles):

20 Todos os dias o perverso é atormentado,

no curto número de anos que se reservam para o opressor.

21 O sonido dos horrores está nos seus ouvidos;

na prosperidade lhe sobrevém o assolador.

22 Não crê que tornará das trevas,

e sim que o espera a espada.

23 Por pão anda vagueando, dizendo: Onde está?

Bem sabe que o dia das trevas lhe está preparado, à mão.

24 Assombram-no a angústia e a tribulação;

prevalecem contra ele, como o rei preparado para a peleja,

25 porque estendeu a mão contra Deus

e desafiou o Todo-Poderoso;

26 arremete contra ele obstinadamente,

atrás da grossura dos seus escudos,

27 porquanto cobriu o rosto com a sua gordura

e criou enxúndia nas ilhargas;

28 habitou em cidades assoladas,

em casas em que ninguém devia morar,

que estavam destinadas a se fazerem montões de ruínas.

29 Por isso, não se enriquecerá, nem subsistirá a sua fazenda,

nem se estenderão seus bens pela terra.

30 Não escapará das trevas;

a chama do fogo secará os seus renovos,

e ao assopro da boca de Deus será arrebatado.

31 Não confie, pois, na vaidade, enganando-se a si mesmo,

porque a vaidade será a sua recompensa.

32 Esta se lhe consumará antes dos seus dias,

e o seu ramo não reverdecerá.

33 Sacudirá as suas uvas verdes, como a vide,

e deixará cair a sua flor, como a oliveira;

34 pois a companhia dos ímpios será estéril,

e o fogo consumirá as tendas de suborno.

35 Concebem a malícia e dão à luz a iniquidade,

pois o seu coração só prepara enganos.

1 Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:2 Vajjon a bölcs felelhet-é [ilyen] szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?3 Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.4 Te már semmivé akarod tenni az [Isten] félelmét is; és megkevesbíted az Isten elõtt való buzgólkodást is!5 Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.6 A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.7 Te születtél-é az elsõ embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?8 Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?9 Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?10 Õsz is, agg is van közöttünk, jóval idõsebb a te atyádnál.11 Csekélységek-é elõtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?12 Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?13 Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?14 Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?15 Ímé, még az õ szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az õ szemében:16 Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!17 Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;18 A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;19 A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.20 Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erõszakoskodó elõtt is rejtve van az õ esztendeinek száma.21 A félelem hangja [cseng] az õ füleiben; a békesség [ide]jén tör rá a pusztító!22 Nem hiszi, hogy kijut a sötétségbõl, mert kard hegyére van õ kiszemelve.23 Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.24 Háborgatják õt a nyomorúság és rettegés; leverik õt, mint valami háborúra felkészült király.25 Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erõsködött a Mindenható ellen;26 [Kinyujtott] nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.27 Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;28 És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dûlõfélben vannak:29 Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.30 Nem menekül meg a setétségtõl, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétõl pusztul el.31 Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.32 Nem idejében telik el [élete,] és az ága ki nem virágzik.33 Lehullatja, mint a szõlõvesszõ az õ egresét, elhányja, mint az olajfa az õ virágát.34 Mert a képmutató házanépe meddõ, és tûz emészti meg az ajándékból való sátrakat.35 Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az õ méhök csalárdságot érlel.