1 Ouve, pois, Jó, as minhas razões

e dá ouvidos a todas as minhas palavras.

2 Passo agora a falar,

em minha boca fala a língua.

3 As minhas razões provam a sinceridade do meu coração,

e os meus lábios proferem o puro saber.

4 O Espírito de Deus me fez,

e o sopro do Todo-Poderoso me dá vida.

5 Se podes, contesta-me,

dispõe bem as tuas razões perante mim e apresenta-te.

6 Eis que diante de Deus sou como tu és;

também eu sou formado do barro.

7 Por isso, não te inspiro terror,

nem será pesada sobre ti a minha mão.

8 Na verdade, falaste perante mim,

e eu ouvi o som das tuas palavras:

9 Estou limpo, sem transgressão;

puro sou e não tenho iniquidade.

10 Eis que Deus procura pretextos contra mim

e me considera como seu inimigo.

11 Põe no tronco os meus pés

e observa todas as minhas veredas.

12 Nisto não tens razão, eu te respondo;

porque Deus é maior do que o homem.

13 Por que contendes com ele,

afirmando que não te dá contas de nenhum dos seus atos?

14 Pelo contrário, Deus fala de um modo, sim, de dois modos,

mas o homem não atenta para isso.

15 Em sonho ou em visão de noite,

quando cai sono profundo sobre os homens,

quando adormecem na cama,

16 então, lhes abre os ouvidos

e lhes sela a sua instrução,

17 para apartar o homem do seu desígnio

e livrá-lo da soberba;

18 para guardar a sua alma da cova

e a sua vida de passar pela espada.

19 Também no seu leito é castigado com dores,

com incessante contenda nos seus ossos;

20 de modo que a sua vida abomina o pão,

e a sua alma, a comida apetecível.

21 A sua carne, que se via, agora desaparece,

e os seus ossos, que não se viam, agora se descobrem.

22 A sua alma se vai chegando à cova,

e a sua vida, aos portadores da morte.

23 Se com ele houver um anjo intercessor, um dos milhares,

para declarar ao homem o que lhe convém,

24 então, Deus terá misericórdia dele e dirá ao anjo:

Redime-o, para que não desça à cova;

achei resgate.

25 Sua carne se robustecerá com o vigor da sua infância,

e ele tornará aos dias da sua juventude.

26 Deveras orará a Deus, que lhe será propício;

ele, com júbilo, verá a face de Deus,

e este lhe restituirá a sua justiça.

27 Cantará diante dos homens e dirá:

Pequei, perverti o direito

e não fui punido segundo merecia.

28 Deus redimiu a minha alma de ir para a cova;

e a minha vida verá a luz.

29 Eis que tudo isto é obra de Deus,

duas e três vezes para com o homem,

30 para reconduzir da cova a sua alma

e o alumiar com a luz dos viventes.

31 Escuta, pois, ó Jó, ouve-me;

cala-te, e eu falarei.

32 Se tens alguma coisa que dizer, responde-me;

fala, porque desejo justificar-te.

33 Se não, escuta-me;

cala-te, e ensinar-te-ei a sabedoria.

1 No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!2 Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.3 Igaz szívbõl [származnak] beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.4 Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.5 Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elõ!6 Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.7 Ímé, a tõlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.8 Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:9 Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bûn nincsen bennem.10 Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!11 Békóba veti lábaimat, és õrzi minden ösvényemet.12 Ímé, ebben nincsen igazad - azt felelem néked - mert nagyobb az Isten az embernél!13 Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?14 Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!15 Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;16 Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.17 Hogy eltérítse az embert a [rossz] cselekedettõl, és elrejtse a kevélységet a férfi elõl.18 Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.19 Fájdalommal is bünteti az õ ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.20 Úgy, hogy az õ ínye undorodik az ételtõl, és lelke az õ kedves ételétõl.21 Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.22 És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.23 Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;24 És [az Isten] könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg õt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!25 Akkor teste fiatal, erõtõl duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.26 Imádkozik Istenhez és õ kegyelmébe veszi, hogy az õ színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az õ igazságát.27 Az emberek elõtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;28 Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.29 Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,30 Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.31 Figyelj Jób, [és] hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!32 Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.33 Ha [pedig] nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!