1 Podes tu, com anzol, apanhar o crocodilo
ou lhe travar a língua com uma corda?
2 Podes meter-lhe no nariz uma vara de junco?
Ou furar-lhe as bochechas com um gancho?
3 Acaso, te fará muitas súplicas?
Ou te falará palavras brandas?
4 Fará ele acordo contigo?
Ou tomá-lo-ás por servo para sempre?
5 Brincarás com ele, como se fora um passarinho?
Ou tê-lo-ás preso à correia para as tuas meninas?
6 Acaso, os teus sócios negociam com ele?
Ou o repartirão entre os mercadores?
7 Encher-lhe-ás a pele de arpões?
Ou a cabeça, de farpas?
8 Põe a mão sobre ele,
lembra-te da peleja e nunca mais o intentarás.
9 Eis que a gente se engana em sua esperança;
acaso, não será o homem derribado só em vê-lo?
10 Ninguém há tão ousado, que se atreva a despertá-lo.
Quem é, pois, aquele que pode erguer-se diante de mim?
11 Quem primeiro me deu a mim, para que eu haja de retribuir-lhe?
Pois o que está debaixo de todos os céus é meu.
12 Não me calarei a respeito dos seus membros,
nem da sua grande força, nem da graça da sua compostura.
13 Quem lhe abrirá as vestes do seu dorso?
Ou lhe penetrará a couraça dobrada?
14 Quem abriria as portas do seu rosto?
Pois em roda dos seus dentes está o terror.
15 As fileiras de suas escamas são o seu orgulho,
cada uma bem-encostada como por um selo que as ajusta.
16 A tal ponto uma se chega à outra,
que entre elas não entra nem o ar.
17 Umas às outras se ligam,
aderem entre si e não se podem separar.
18 Cada um dos seus espirros faz resplandecer luz,
e os seus olhos são como as pestanas da alva.
19 Da sua boca saem tochas;
faíscas de fogo saltam dela.
20 Das suas narinas procede fumaça,
como de uma panela fervente ou de juncos que ardem.
21 O seu hálito faz incender os carvões;
e da sua boca sai chama.
22 No seu pescoço reside a força;
e diante dele salta o desespero.
23 Suas partes carnudas são bem-pegadas entre si;
todas fundidas nele e imóveis.
24 O seu coração é firme como uma pedra,
firme como a mó de baixo.
25 Levantando-se ele, tremem os valentes;
quando irrompe, ficam como que fora de si.
26 Se o golpe de espada o alcança, de nada vale,
nem de lança, de dardo ou de flecha.
27 Para ele, o ferro é palha,
e o cobre, pau podre.
28 A seta o não faz fugir;
as pedras das fundas se lhe tornam em restolho.
29 Os porretes atirados são para ele como palha,
e ri-se do brandir da lança.
30 Debaixo do ventre, há escamas pontiagudas;
arrasta-se sobre a lama, como um instrumento de debulhar.
31 As profundezas faz ferver, como uma panela;
torna o mar como caldeira de unguento.
32 Após si, deixa um sulco luminoso;
o abismo parece ter-se encanecido.
33 Na terra, não tem ele igual,
pois foi feito para nunca ter medo.
34 Ele olha com desprezo tudo o que é alto;
é rei sobre todos os animais orgulhosos.
Almeida Revista e Atualizada© Copyright © 1993 Sociedade Bíblica do Brasil. Todos os direitos reservados. Texto bíblico utilizado com autorização. Saiba mais sobre a Sociedade Bíblica do Brasil www.sbb.org.br. A Sociedade Bíblica do Brasil trabalha para que a Bíblia esteja, efetivamente, ao alcance de todos e seja lida por todos. A SBB é uma entidade sem fins lucrativos, dedicada a promover o desenvolvimento integral do ser humano. Você também pode ajudar a Causa da Bíblia!
1 Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?2 Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?3 Vajjon járul-é elõdbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?4 Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd õt örökös szolgádul?5 Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?6 Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?7 Tele rakhatod-é nyársakkal a bõrét, avagy szigonynyal a fejét?8 Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.9 Ímé, az õ reménykedése csalárd; [puszta] látása is halálra ijeszt!10 Nincs oly merész, a ki õt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?11 Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!12 Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.13 Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?14 Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület [lakik!]15 Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva [mintegy] szorító pecséttel.16 Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegõ se megy.17 Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.18 Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.19 A szájából szövétnekek jõnek ki, [és] tüzes szikrák omlanak ki.20 Orrlyukaiból gõz lövel elõ, mint a forró fazékból és üstbõl.21 Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elõ.22 Nyakszirtjén az erõ tanyáz, elõtte félelem ugrándozik.23 Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.24 Szíve kemény, mint a kõ, oly kemény, mint az alsó malomkõ.25 Hogyha felkél, hõsök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.26 Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, [legyen bár] dárda, kopja vagy kelevéz.27 Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.28 A nyíl vesszõje el nem ûzi õt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.29 Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.30 Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.31 Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.32 Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné [valaki,] a tenger megõszült.33 Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.34 Lenéz minden nagy állatot, õ a király minden ragadozó felett.