1 Fiz aliança com meus olhos;

como, pois, os fixaria eu numa donzela?

2 Que porção, pois, teria eu do Deus lá de cima

e que herança, do Todo-Poderoso desde as alturas?

3 Acaso, não é a perdição para o iníquo,

e o infortúnio, para os que praticam a maldade?

4 Ou não vê Deus os meus caminhos

e não conta todos os meus passos?

5 Se andei com falsidade,

e se o meu pé se apressou para o engano

6 (pese-me Deus em balanças fiéis

e conhecerá a minha integridade);

7 se os meus passos se desviaram do caminho,

e se o meu coração segue os meus olhos,

e se às minhas mãos se apegou qualquer mancha,

8 então, semeie eu, e outro coma,

e sejam arrancados os renovos do meu campo.

9 Se o meu coração se deixou seduzir por causa de mulher,

se andei à espreita à porta do meu próximo,

10 então, moa minha mulher para outro,

e outros se encurvem sobre ela.

11 Pois seria isso um crime hediondo,

delito à punição de juízes;

12 pois seria fogo que consome até à destruição

e desarraigaria toda a minha renda.

13 Se desprezei o direito do meu servo ou da minha serva,

quando eles contendiam comigo,

14 então, que faria eu quando Deus se levantasse?

E, inquirindo ele a causa, que lhe responderia eu?

15 Aquele que me formou no ventre materno

não os fez também a eles?

Ou não é o mesmo que nos formou na madre?

16 Se retive o que os pobres desejavam

ou fiz desfalecer os olhos da viúva;

17 ou, se sozinho comi o meu bocado,

e o órfão dele não participou

18 (Porque desde a minha mocidade cresceu comigo como se eu lhe fora o pai,

e desde o ventre da minha mãe fui o guia da viúva.);

19 se a alguém vi perecer por falta de roupa

e ao necessitado, por não ter coberta;

20 se os seus lombos não me abençoaram,

se ele não se aquentava com a lã dos meus cordeiros;

21 se eu levantei a mão contra o órfão,

por me ver apoiado pelos juízes da porta,

22 então, caia a omoplata do meu ombro,

e seja arrancado o meu braço da articulação.

23 Porque o castigo de Deus seria para mim um assombro,

e eu não poderia enfrentar a sua majestade.

24 Se no ouro pus a minha esperança

ou disse ao ouro fino: em ti confio;

25 se me alegrei por serem grandes os meus bens

e por ter a minha mão alcançado muito;

26 se olhei para o sol, quando resplandecia,

ou para a lua, que caminhava esplendente,

27 e o meu coração se deixou enganar em oculto,

e beijos lhes atirei com a mão,

28 também isto seria delito à punição de juízes;

pois assim negaria eu ao Deus lá de cima.

29 Se me alegrei da desgraça do que me tem ódio

e se exultei quando o mal o atingiu

30 (Também não deixei pecar a minha boca,

pedindo com imprecações a sua morte.);

31 se a gente da minha tenda não disse:

Ah! Quem haverá aí que não se saciou de carne provida por ele

32 (O estrangeiro não pernoitava na rua;

as minhas portas abria ao viandante.)!

33 Se, como Adão, encobri as minhas transgressões,

ocultando o meu delito no meu seio;

34 porque eu temia a grande multidão,

e o desprezo das famílias me apavorava,

de sorte que me calei e não saí da porta.

35 Tomara eu tivesse quem me ouvisse!

Eis aqui a minha defesa assinada!

Que o Todo-Poderoso me responda!

Que o meu adversário escreva a sua acusação!

36 Por certo que a levaria sobre o meu ombro,

atá-la-ia sobre mim como coroa;

37 mostrar-lhe-ia o número dos meus passos;

como príncipe me chegaria a ele.

38 Se a minha terra clamar contra mim,

e se os seus sulcos juntamente chorarem;

39 se comi os seus frutos sem tê-la pago devidamente

e causei a morte aos seus donos,

40 por trigo me produza cardos,

e por cevada, joio.

Fim das palavras de Jó.

1 Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.2 És mi volt jutalmam Istentõl felülrõl; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?3 Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevõt-é veszedelem?4 Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?5 Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:6 Az õ igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!7 Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:8 Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestõl!9 Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:10 Az én feleségem másnak õröljön, és mások hajoljanak rája.11 Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bûn.12 Mert tûz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestõl kiirtaná.13 Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:14 Mi tevõ lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?15 Nem az teremtette-é õt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?16 Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;17 És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;18 Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétõl kezdve vezettem õt!19 Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;20 Hogyha nem áldottak engem az õ ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;21 Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;22 A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!23 Hiszen [úgy] rettegtem Isten csapásától, és fensége elõtt tehetetlen valék!24 Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!25 Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;26 Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,27 És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:28 Ez is biró elé tartozó bûn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!29 Ha örvendeztem az engem gyûlölõnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;30 (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az õ lelkére!)31 Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az õ húsával jól nem lakott?32 (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas elõtt megnyitám.)33 Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bûnömet:34 Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtõl, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétõl; elnémulnék [és] az ajtón sem lépnék ki!35 Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.36 Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!37 Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!38 Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;39 Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:40 Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végzõdnek a Jób beszédei.