1 Dá ouvidos, ó Deus, à minha oração;

não te escondas da minha súplica.

2 Atende-me e responde-me;

sinto-me perplexo em minha queixa e ando perturbado,

3 por causa do clamor do inimigo e da opressão do ímpio;

pois sobre mim lançam calamidade

e furiosamente me hostilizam.

4 Estremece-me no peito o coração,

terrores de morte me salteiam;

5 temor e tremor me sobrevêm,

e o horror se apodera de mim.

6 Então, disse eu: quem me dera asas como de pomba!

Voaria e acharia pouso.

7 Eis que fugiria para longe

e ficaria no deserto.

8 Dar-me-ia pressa em abrigar-me

do vendaval e da procela.

9 Destrói, Senhor, e confunde os seus conselhos,

porque vejo violência e contenda na cidade.

10 Dia e noite giram nas suas muralhas,

e, muros a dentro, campeia a perversidade e a malícia;

11 há destruição no meio dela;

das suas praças não se apartam a opressão e o engano.

12 Com efeito, não é inimigo que me afronta;

se o fosse, eu o suportaria;

nem é o que me odeia quem se exalta contra mim,

pois dele eu me esconderia;

13 mas és tu, homem meu igual,

meu companheiro e meu íntimo amigo.

14 Juntos andávamos, juntos nos entretínhamos

e íamos com a multidão à Casa de Deus.

15 A morte os assalte, e vivos desçam à cova!

Porque há maldade nas suas moradas e no seu íntimo.

16 Eu, porém, invocarei a Deus,

e o Senhor me salvará.

17 À tarde, pela manhã e ao meio-dia,

farei as minhas queixas e lamentarei;

e ele ouvirá a minha voz.

18 Livra-me a alma, em paz, dos que me perseguem;

pois são muitos contra mim.

19 Deus ouvirá e lhes responderá,

ele, que preside desde a eternidade,

porque não há neles mudança nenhuma,

e não temem a Deus.

20 Tal homem estendeu as mãos contra os que tinham paz com ele;

corrompeu a sua aliança.

21 A sua boca era mais macia que a manteiga,

porém no coração havia guerra;

as suas palavras eram mais brandas que o azeite;

contudo, eram espadas desembainhadas.

22 Confia os teus cuidados ao Senhor, e ele te susterá;

jamais permitirá que o justo seja abalado.

23 Tu, porém, ó Deus, os precipitarás à cova profunda;

homens sanguinários e fraudulentos

não chegarão à metade dos seus dias;

eu, todavia, confiarei em ti.

1 Az éneklõmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása.2 Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elõl;3 Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!4 Az ellenségnek szaváért [és] a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és [nagy] dühösséggel ellenkeznek velem.5 Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.6 Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.7 Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.8 Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. Szela.9 Sietnék kiszabadulni e sebes szélbõl, e forgószélbõl.10 Rontsd meg Uram, [és] oszlasd meg az õ nyelvöket; mert erõszakot és háborgást látok a városban.11 Nappal és éjjel körüljárják azt annak kõfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.12 Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak terérõl a zsarnokság és csalárdság.13 Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz [azt] elszenvedném; nem gyûlölõm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elõl:14 Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerõsöm,15 A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.16 A halál vegye õket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben.17 Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.18 Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és õ meghallja az én szómat.19 Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.20 Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy õ eleitõl fogva trónol, Szela), a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.21 Kezeit felemelte a vele békességben lévõkre; megszegte az õ szövetségét.22 A vajnál simább az õ szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.23 Vessed az Úrra a te terhedet, õ gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.24 Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod õket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom.