1 Passado algum tempo, nos dias da ceifa do trigo, Sansão, levando um cabrito, foi visitar a sua mulher, pois dizia: Entrarei na câmara de minha mulher. Porém o pai dela não o deixou entrar 2 e lhe disse: Por certo, pensava eu que de todo a aborrecias, de sorte que a dei ao teu companheiro; porém não é mais formosa do que ela a irmã que é mais nova? Toma-a, pois, em seu lugar. 3 Então, Sansão lhe respondeu: Desta feita sou inocente para com os filisteus, quando lhes fizer algum mal. 4 E saiu e tomou trezentas raposas; e, tomando fachos, as virou cauda com cauda e lhes atou um facho no meio delas. 5 Tendo ele chegado fogo aos tições, largou-as na seara dos filisteus e, assim, incendiou tanto os molhos como o cereal por ceifar, e as vinhas, e os olivais. 6 Perguntaram os filisteus: Quem fez isto? Responderam: Sansão, o genro do timnita, porque lhe tomou a mulher e a deu a seu companheiro. Então, subiram os filisteus e queimaram a ela e o seu pai. 7 Disse-lhes Sansão: Se assim procedeis, não desistirei enquanto não me vingar. 8 E feriu-os com grande carnificina; e desceu e habitou na fenda da rocha de Etã.

9 Então, os filisteus subiram, e acamparam-se contra Judá, e estenderam-se por Leí. 10 Perguntaram-lhes os homens de Judá: Por que subistes contra nós? Responderam: Subimos para amarrar Sansão, para lhe fazer a ele como ele nos fez a nós. 11 Então, três mil homens de Judá desceram até à fenda da rocha de Etã e disseram a Sansão: Não sabias tu que os filisteus dominam sobre nós? Por que, pois, nos fizeste isto? Ele lhes respondeu: Assim como me fizeram a mim, eu lhes fiz a eles. 12 Descemos, replicaram eles, para te amarrar, para te entregar nas mãos dos filisteus. Sansão lhes disse: Jurai-me que vós mesmos não me acometereis. 13 Eles lhe disseram: Não, mas somente te amarraremos e te entregaremos nas suas mãos; porém de maneira nenhuma te mataremos. E amarraram-no com duas cordas novas e fizeram-no subir da rocha.

14 Chegando ele a Leí, os filisteus lhe saíram ao encontro, jubilando; porém o Espírito do Senhor de tal maneira se apossou dele, que as cordas que tinha nos braços se tornaram como fios de linho queimados, e as suas amarraduras se desfizeram das suas mãos. 15 Achou uma queixada de jumento, ainda fresca, à mão, e tomou-a, e feriu com ela mil homens. 16 E disse:

Com uma queixada de jumento um montão, outro montão;

com uma queixada de jumento feri mil homens.

17 Tendo ele acabado de falar, lançou da sua mão a queixada. Chamou-se aquele lugar Ramate-Leí.

18 Sentindo grande sede, clamou ao Senhor e disse: Por intermédio do teu servo deste esta grande salvação; morrerei eu, agora, de sede e cairei nas mãos destes incircuncisos? 19 Então, o Senhor fendeu a cavidade que estava em Leí, e dela saiu água; tendo Sansão bebido, recobrou alento e reviveu; daí chamar-se aquele lugar En-Hacoré até ao dia de hoje. 20 Sansão julgou a Israel, nos dias dos filisteus, vinte anos.

1 Lõn pedig néhány nap múlva, a búzaaratásnak idejében, meglátogatta Sámson az õ feleségét, egy kecskegödölyét [vivén] néki, és monda: Bemegyek az én feleségemhez a hálóházba. De nem hagyá õt bemenni az õ atyja.2 És monda annak atyja: Azt gondoltam, hogy gyûlölve gyûlölöd õt, azért odaadtam õt a te társadnak; de hát vajjon húga nem szebb-é nálánál? Legyen õ helyette most az a tied.3 És monda néki Sámson: Teljesen igazam lesz most a Filiszteusokkal szemben, ha kárt okozok nékik.4 És elment Sámson, és összefogdosott háromszáz rókát, és csóvákat vévén, a [rókák] farkait egymáshoz kötözé, és egy-egy csóvát tett [minden] két [rókának] farka közé.5 És meggyújtá tûzzel a csóvákat, és beeresztette azokat a Filiszteusok gabonájába, és felgyújtá a gabonakalangyákat, az álló vetéseket, a szõlõket és az olajfaerdõket.6 Akkor mondának a Filiszteusok: Ki cselekedte ezt? És mondák: Sámson, Thimneus veje, mert elvette [tõle] az õ feleségét, és adta azt az õ társának. Felmenének annakokáért a Filiszteusok, és megégeték az asszonyt és annak atyját tûzzel.7 Sámson pedig monda nékik: Bátor ezt cselekedtétek, mégis addig nem nyugszom meg, míg bosszúmat ki nem töltöm rajtatok.8 És megverte õket keményen válluktól tomporukig, és lement és lakott Ethamban, a sziklabarlangban.9 A Filiszteusok pedig felmentek, és megszállották Júdát, és Lehiben telepedtek le.10 Akkor mondának a Júda férfiai: Miért jöttetek fel ellenünk? Azok pedig mondának: Sámsont megkötözni jöttünk fel, hogy úgy cselekedjünk vele, mint õ cselekedett mi velünk.11 Ekkor háromezer ember ment le Júdából Ethamba, a sziklabarlanghoz, és monda Sámsonnak: Nem tudod-é, hogy a Filiszteusok uralkodnak mi rajtunk? Miért cselekedted ezt velünk? Õ pedig monda nékik: A miképen cselekedtek õk velem, én is úgy cselekedtem velök.12 És mondának néki: [Azért] jöttünk le, hogy megkötözzünk, és hogy a Filiszteusok kezébe adjunk téged. Sámson pedig monda nékik: Esküdjetek meg nékem, hogy ti nem rohantok reám.13 És azok felelének néki, mondván: Nem! csak megkötözvén megkötözünk, és kezökbe adunk; de nem ölünk meg téged. Azután megkötözték õt két új kötéllel, és felvezették õt a kõszikláról.14 És mikor Lehi felé közeledett, és a Filiszteusok [már] ujjongtak elébe: felindítá õt az Úrnak lelke, és olyanok lettek a karján levõ kötelek, mint a lenszálak, melyeket megperzsel a tûz és lemállottak a kötések kezeirõl.15 És egy nyers szamárállcsontot talála, és kinyújtván kezét, felvevé azt, és agyonvert vele ezer embert.16 És monda Sámson: &Szamár állcsontjával seregeket seregre, &Szamár állcsontjával ezer férfit vertem le.17 És mikor ezt elmondotta, elvetette kezébõl az állcsontot, és elnevezé azt a helyet Ramath-Lehinek.18 Azután megszomjúhozék felette igen és felkiáltott az Úrhoz, és monda: Te adtad szolgád kezébe ezt a nagy gyõzelmet, és most szomjan [kell] meghalnom, és a körülmetéletlenek kezébe jutnom.19 Akkor meghasítá Isten a zápfogat, mely az állcsontban volt, és víz fakadt ki abból. Õ pedig ivott, ereje megtért, és megéledett. Azért neveztetik a "segítségül hívás forrásának" [e hely] Lehiben mind e mai napig,20 És ítélé [Sámson] Izráelt a Filiszteusok idejében húsz esztendeig.