1 Havia um homem da região montanhosa de Efraim cujo nome era Mica, 2 o qual disse a sua mãe: Os mil e cem siclos de prata que te foram tirados, por cuja causa deitavas maldições e de que também me falaste, eis que esse dinheiro está comigo; eu o tomei. Então, lhe disse a mãe: Bendito do Senhor seja meu filho! 3 Assim, restituiu os mil e cem siclos de prata a sua mãe, que disse: De minha mão dedico este dinheiro ao Senhor para meu filho, para fazer uma imagem de escultura e uma de fundição, de sorte que, agora, eu to devolvo. 4 Porém ele restituiu o dinheiro a sua mãe, que tomou duzentos siclos de prata e os deu ao ourives, o qual fez deles uma imagem de escultura e uma de fundição; e a imagem esteve em casa de Mica. 5 E, assim, este homem, Mica, veio a ter uma casa de deuses; fez uma estola sacerdotal e ídolos do lar e consagrou a um de seus filhos, para que lhe fosse por sacerdote. 6 Naqueles dias, não havia rei em Israel; cada qual fazia o que achava mais reto.

7 Havia um moço de Belém de Judá, da tribo de Judá, que era levita e se demorava ali. 8 Esse homem partiu da cidade de Belém de Judá para ficar onde melhor lhe parecesse. Seguindo, pois, o seu caminho, chegou à região montanhosa de Efraim, até à casa de Mica. 9 Perguntou-lhe Mica: Donde vens? Ele lhe respondeu: Sou levita de Belém de Judá e vou ficar onde melhor me parecer. 10 Então, lhe disse Mica: Fica comigo e sê-me por pai e sacerdote; e cada ano te darei dez siclos de prata, o vestuário e o sustento. O levita entrou 11 e consentiu em ficar com aquele homem; e o moço lhe foi como um de seus filhos. 12 Consagrou Mica ao moço levita, que lhe passou a ser sacerdote; e ficou em casa de Mica. 13 Então, disse Mica: Sei, agora, que o Senhor me fará bem, porquanto tenho um levita por sacerdote.

1 Vala pedig egy férfiú Efraimnak hegyérõl való, kinek neve Míka vala;2 És monda az õ anyjának: Az az ezerszáz ezüst, mely tõled elvétetett, és a mely miatt te átkozódál, és füleimbe is mondtad, ímé az az ezüst én nálam van, én vettem el azt. És monda az õ anyja: Légy megáldva, fiam, az Úrtól!3 És visszaadta az ezerszáz ezüst[pénzt] az õ anyjának. És monda az õ anyja: Szentelve szentelem e pénzt az Úrnak az én kezeimbõl fiaimért, hogy egy faragott és öntött bálvány készíttessék abból, azért most visszaadom azt tenéked.4 De õ [megint] visszaadá a pénzt anyjának, és võn az õ anyja kétszáz ezüst[pénzt], és odaadá azt az ötvösnek, és az készített abból [egy] faragott és öntött bálványt. Ez azután a Míka házában volt.5 És a férfiúnak, Míkának volt [egy] temploma, és készített efódot és terafimot, és felszentele az õ fiai közül egyet, és ez lõn néki papja.6 Ebben az idõben nem volt király Izráelben, hanem kiki azt cselekedte, a mit jónak látott.7 Vala pedig egy ifjú, Júdának Bethlehemébõl, a Júda nemzetségébõl való, ki Lévita vala, és ott tartózkodott vala.8 És elméne ez a férfiú Júdának Bethlehem városából, hogy ott tartózkodjék, a hol [helyet] talál. Így jött az Efraim hegyére, Míka házához, vándorlása közben.9 És monda néki Míka: Honnan jössz? És monda: Lévita vagyok Júdának Bethlehemébõl, és járok s kelek, hogy hol találnék [helyet.]10 És monda néki Míka: Maradj nálam, és légy nékem atyám és papom, és én adok néked esztendõnként tíz ezüst[pénzt] és egy öltözõ ruhát és eledelt. És a Lévita beszegõdött.11 És tetszék a Lévitának, hogy megmaradjon annál a férfiúnál; és olyan lõn néki az az ifjú, mint egyik az õ fiai közül.12 És felszentelte Míka a Lévitát; így lett papjává az ifjú, és maradt Míka házánál.13 És monda Míka: Most tudom, hogy jól fog velem tenni az Úr, mert e Lévita lett papom.