1 Ora, haviam jurado os homens de Israel em Mispa, dizendo: Nenhum de nós dará sua filha por mulher aos benjamitas. 2 Veio o povo a Betel, e ali ficaram até à tarde diante de Deus, e levantaram a voz, e prantearam com grande pranto. 3 Disseram: Ah! Senhor, Deus de Israel, por que sucedeu isto em Israel, que, hoje, lhe falte uma tribo? 4 Ao dia seguinte, o povo, pela manhã, se levantou e edificou ali um altar; e apresentaram holocaustos e ofertas pacíficas. 5 Disseram os filhos de Israel: Quem de todas as tribos de Israel não subiu à assembleia do Senhor? Porque se tinha feito um grande juramento acerca do que não viesse ao Senhor a Mispa, que dizia: Será morto. 6 Os filhos de Israel tiveram compaixão de seu irmão Benjamim e disseram: Foi, hoje, eliminada uma tribo de Israel. 7 Como obteremos mulheres para os restantes deles, pois juramos, pelo Senhor, que das nossas filhas não lhes daríamos por mulheres?

8 E disseram: Há alguma das tribos de Israel que não tenha subido ao Senhor a Mispa? E eis que ninguém de Jabes-Gileade viera ao acampamento, à assembleia. 9 Quando se contou o povo, eis que nenhum dos moradores de Jabes-Gileade se achou ali. 10 Por isso, a congregação enviou lá doze mil homens dos mais valentes e lhes ordenou, dizendo: Ide e, a fio de espada, feri os moradores de Jabes-Gileade, e as mulheres, e as crianças. 11 Isto é o que haveis de fazer: a todo homem e a toda mulher que se houver deitado com homem destruireis. 12 Acharam entre os moradores de Jabes-Gileade quatrocentas moças virgens, que não se deitaram com homem; e as trouxeram ao acampamento, a Siló, que está na terra de Canaã. 13 Toda a congregação, pois, enviou mensageiros aos filhos de Benjamim que estavam na penha Rimom, e lhes proclamaram a paz. 14 Nesse mesmo tempo, voltaram os benjamitas; e se lhes deram por mulheres as que foram conservadas com vida, das de Jabes-Gileade; porém estas ainda não lhes bastaram. 15 Então, o povo teve compaixão de Benjamim, porquanto o Senhor tinha feito brecha nas tribos de Israel.

16 Disseram os anciãos da congregação: Como obteremos mulheres para os restantes ainda, pois foram exterminadas as mulheres dos benjamitas? 17 Disseram mais: A herança dos que ficaram de resto não na deve perder Benjamim, visto que nenhuma tribo de Israel deve ser destruída. 18 Porém nós não lhes poderemos dar mulheres de nossas filhas, porque os filhos de Israel juraram, dizendo: Maldito o que der mulher aos benjamitas. 19 Então, disseram: Eis que, de ano em ano, há solenidade do Senhor em Siló, que se celebra para o norte de Betel, do lado do nascente do sol, pelo caminho alto que sobe de Betel a Siquém e para o sul de Lebona. 20 Ordenaram aos filhos de Benjamim, dizendo: Ide, e emboscai-vos nas vinhas, 21 e olhai; e eis aí, saindo as filhas de Siló a dançar em rodas, saí vós das vinhas, e arrebatai, dentre elas, cada um sua mulher, e ide-vos à terra de Benjamim. 22 Quando seus pais ou seus irmãos vierem queixar-se a nós, nós lhes diremos: por amor de nós, tende compaixão deles, pois, na guerra contra Jabes-Gileade, não obtivemos mulheres para cada um deles; e também não lhes destes, pois neste caso ficaríeis culpados.

23 Assim fizeram os filhos de Benjamim e levaram mulheres conforme o número deles, das que arrebataram das rodas que dançavam; e foram-se, voltaram à sua herança, reedificaram as cidades e habitaram nelas. 24 Então, os filhos de Israel também partiram dali, cada um para a sua tribo, para a sua família e para a sua herança.

25 Naqueles dias, não havia rei em Israel; cada um fazia o que achava mais reto.

1 És az Izráel fiai megesküdtek Mispában, mondván: Senki mi közülünk nem adja leányát Benjáminnak feleségül.2 És a nép elment Béthelbe, és ott volt egész estvéig az Isten elõtt, és felemelve szavát, nagy sírással sírt.3 És mondának: Oh Uram! Izráelnek Istene! Miért történt ez Izráelben, hogy ma Izráelbõl egy nemzetség hiányzik?4 És lõn másnap reggel, felkele a nép és ott oltárt épített, és egészen égõáldozatot és hálaadó áldozatot áldozott.5 És mondának az Izráel fiai: Kicsoda az, a ki nem jött fel a gyülekezetbe az Izráelnek minden nemzetségei közül az Úrhoz? Mert nagy esküt tettek volt [egyszer] a felõl, a ki fel nem jött az Úrhoz Mispába, mondván: Meghalván meghaljon [az!]6 És megszánák az Izráel fiai Benjámint, az õ atyjokfiát, és mondának: Kivágattatott ma egy nemzetség Izráelbõl.7 Mit cselekedjünk azokkal, a kik megmaradtak, hogy feleséget [kaphassanak? ]Mert mi megesküdtünk az Úrra, hogy nem adjuk nékik feleségül a mi leányainkat.8 És mondának: Van-é valaki az Izráel nemzetségei közül, a ki nem jött fel az Úrhoz Mispába? És íme Jábes-Gileádból nem jött fel senki a gyülekezet táborába.9 Mert megszámlálá magát a nép, és ímé nem vala ott senki a Jábes-Gileád lakosai közül.10 Ekkor elküldött a gyülekezet oda tizenkétezer harczban edzett férfiút, és megparancsolták nékik, mondván: Menjetek el, és vágjátok le Jábes- Gileád lakóit fegyvernek élivel, [még] az asszonyokat és a gyermekeket [is.]11 És ezt [kell] cselekednetek, hogy minden férfiút és minden asszonyt, a ki már férfiúval hált, öljetek meg.12 Találának pedig a Jábes-Gileád lakói között négyszáz szûz leányt, a kik [még] nem ismertek férfiút férfival való hálással, és elvitték õket a táborba Silóba, mely vala a Kanaán földén.13 És elküldött az egész gyülekezet, és izent a Benjámin fiainak, kik a Rimmon szikláján voltak, és békességet ígérének nékik.14 Így tért vissza abban az idõben Benjámin, és nékik adták azokat feleségül, a kiket meghagytak Jábes-Gileád asszony népei közül; de így sem lõn elég nékik.15 És bánkódék a nép Benjámin miatt, hogy az Úr [ilyen] rést csinált az Izráel törzsein.16 Mondának azért a gyülekezet vénei: Mit tegyünk, hogy a többiek is feleséget [kapjanak,] mert Benjáminból kipusztíttattak az asszonyok?17 És mondának: A Benjáminiták birtoka örökség szerint ezeké, a kik megmaradtak, mert nem szabad Izráelben [egy] nemzetségnek sem eltöröltetni.18 De mi nem adhatunk nékik feleségeket leányaink közül, mert megesküdtek az Izráel fiai, mondván: Átkozott, a ki feleséget ad Benjáminnak!19 És mondának: Ímé az Úrnak esztendõnként [való] ünnepnapja lesz most Silóban, a mely északra fekszik Bétheltõl, napkelet felé az országút mellett, a mely Bétheltõl Sikem felé visz, és délre Lebonától.20 [Ezt] parancsolák azért a Benjámin fiainak: Menjetek el, és leselkedjetek a szõlõkben.21 És ha látjátok, hogy jõnek Siló leányai a körtánczban tánczolni, akkor jõjjetek elõ a szõlõkbõl, és vegyetek magatoknak kiki feleséget a Siló leányai közül, és menjetek el a Benjámin földére.22 Ha aztán atyjaik vagy testvéreik hozzánk jõnek perlõdni, akkor azt mondjuk nékik: Könyörüljetek rajtuk mi érettünk, mert nem hozhattunk mindeniknek feleséget ama hadból, és minthogy nem ti adtátok nékik, most [nem] vagytok vétkesek.23 És ekképen cselekedtek a Benjámin fiai, és võnek feleségeket az õ számuk szerint a tánczolók közül, a kiket elraboltak. És elmentek, és hazatértek örökségükbe, és felépítették a városokat, és azokban laktak.24 Az Izráel fiai pedig eltávoztak onnét abban az idõben, mindegyik a maga nemzetségéhez és háznépéhez, és elmentek onnét kiki a maga örökségébe.25 Ebben az idõben nem volt király Izráelben; azért mindenki azt cselekedte, a mi jónak látszott az õ szemei elõtt.