1 Bu yüzden zor günler gelmeden, 2 ‹‹Zevk almıyorum›› diyeceğin yıllar yaklaşmadan, 2 Güneş, ışık, ay ve yıldızlar kararmadan 2 Ve yağmurdan sonra bulutlar geri dönmeden, 2 Gençlik günlerinde seni yaratanı anımsa.

3 O gün, evi bekleyenler titreyecek, 2 Güçlüler eğilecek, 2 Öğütücüler azaldığı için duracak, 2 Pencereden bakanlar kararacak.

4 Değirmen sesi yavaşlayınca, 2 Sokağa açılan çift kapı kapanacak, 2 İnsanlar kuş sesiyle uyanacak, 2 Ama şarkıların sesini duyamayacaklar.

5 Dahası yüksek yerden, 2 Sokaktaki tehlikelerden korkacaklar; 2 Badem ağacı çiçek açacak, 2 Çekirge ağırlaşacak, 2 Tutku zayıflayacak. 2 Çünkü insan sonsuzluk evine gidecek, 2 Yas tutanlar sokakta dolaşacak. kuş gibi yükselecek››.

6 Gümüş tel kopmadan, 2 Altın tas kırılmadan, 2 Testi çeşmede parçalanmadan, 2 Kuyu makarası kırılmadan,

7 Toprak geldiği yere dönmeden, 2 Ruh onu veren Tanrıya dönmeden, 2 Seni yaratanı anımsa.

8 ‹‹Her şey boş›› diyor Vaiz, ‹‹Bomboş!››

9 Vaiz yalnız bilge değildi, bildiklerini halka da öğretiyordu. Hesap etti, araştırdı ve birçok özdeyişi düzene soktu.

10 Güzel sözler bulmaya çalıştı. Yazdıkları gerçek ve doğrudur.

11 Bilgelerin sözleri üvendire gibidir, derledikleri özdeyişlerse, iyi çakılan çivi gibi; bir tek Çoban tarafından verilmişler.

12 Bunların dışındakilerden sakın, evladım. Çok kitap yazmanın sonu yoktur, fazla araştırma da bedeni yıpratır.

13 Her şey duyuldu, sonuç şu: 2 Tanrıya saygı göster, buyruklarını yerine getir, 2 Çünkü her insanın görevi budur.

14 Tanrı her işi, her gizli şeyi yargılayacaktır, 2 İster iyi ister kötü olsun.

1 Örvendezz a te ifjuságodban, és vídámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek útaiban, és szemeidnek látásiban; de megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet ítéletre von!

2 Vesd el a haragot a te szívedbõl, és vesd el a gonoszt a te testedbõl; mert az ifjúság és a hajnal hiábavalóság.

3 És emlékezzél meg a te Teremtõdrõl a te ifjúságodnak idejében, míg a veszedelemnek napjai el nem jõnek, és míg el nem jõnek az esztendõk, melyekrõl azt mondod: nem szeretem ezeket!

4 A míg a nap meg nem setétedik, a világossággal, a holddal és csillagokkal egybe; és a sûrû felhõk ismét visszatérnek az esõ után.

5 Az idõben, mikor megremegnek a háznak õrizõi, és megrogynak az erõs férfiak, és megállanak az õrlõ leányok, mert megkevesbedtek, és meghomályosodnak az ablakon kinézõk.

6 És az ajtók kivül bezáratnak, a mikor is a malom zúgása halkabbá lesz; és felkelnek a madár szóra, és halkabbakká lesznek minden éneklõ leányok.

7 Minden halmocskától is félnek, és [mindenféle] ijedelmek vannak az úton, és a mandolafa megvirágzik, és a sáska [nehezen ]vonszolja magát, és kipattan a kapor; mert elmegy az ember az õ örökös házába, és az utczán körül járnak a sírók.

8 Minekelõtte elszakadna az ezüst kötél és megromolna az arany palaczkocska, és a veder eltörnék a forrásnál, és beletörnék a kerék a kútba,

9 És a por földdé lenne, mint azelõtt volt; a lélek pedig megtérne Istenhez, a ki adta volt azt.

10 Felette nagy hiábavalóságok, azt mondja a prédikátor, mindezek hiábavalóságok!

11 És azonfelül, hogy a prédikátor bölcs volt, még a népet is tudományra tanította, és fontolgatott, és tudakozott, és írt sok bölcs mondást.

12 És igyekezett a prédikátor megtudni sok kivánságos beszédeket, igaz írást és igaz beszédeket.

13 A bölcseknek beszédei hasonlatosak az ösztökéhez, és mint a szegek, erõsen le vannak verve a gyülekezetek tanítóinak [szavai;] melyek egy pásztortól adattak.

14 Mindezekbõl, fiam, intessél meg: a sok könyvek írásának nincs vége, és a sok tanulás fáradságára van a testnek. [ (Ecclesiastes 12:15) A dolognak summája, mindezeket hallván, [ez:] az Istent féljed, és az õ parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fõdolga! ] [ (Ecclesiastes 12:16) Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre elõhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz [legyen az.] ]