1 Acum dar, Iov, ascultă cuvîntările mele, ia aminte la toate cuvintele mele!
2 Iată, deschid gura, şi mi se mişcă limba în cerul gurii.
3 Cu curăţie de inimă voi vorbi, buzele mele vor spune adevărul curat:
4 Duhul lui Dumnezeu m'a făcut, şi suflarea Celui Atotputernic îmi dă viaţă.
5 Dacă poţi, răspunde-mi, apără-ţi pricina, fii gata!
6 Înaintea lui Dumnezeu eu sînt semenul tău, şi eu ca şi tine am fost făcut din noroi.
7 Astfel frica de mine nu te va turbura, şi greutatea mea nu te va copleşi.
8 Dar tu ai spus în auzul meu, şi am auzit sunetul cuvintelor tale:
9 ,Sînt curat, sînt fără păcat, sînt fără prihană, nu este fărădelege în mine.
10 Şi Dumnezeu caută pricină de ură împotriva mea, mă socoteşte vrăjmaş al Lui;
11 îmi pune picioarele în butuci, îmi pîndeşte toate mişcările.`
12 Îţi voi răspunde că aici n'ai dreptate, căci Dumnezeu este mai mare decît omul.
13 Vrei dar să te cerţi cu El, pentrucă nu dă socoteală fiecăruia de faptele Lui?
14 Dumnezeu vorbeşte însă, cînd într'un fel, cînd într'altul. dar omul nu ia seama.
15 El vorbeşte prin visuri, prin vedenii de noapte, cînd oamenii sînt cufundaţi într'un somn adînc, cînd dorm în patul lor.
16 Atunci El le dă înştiinţări, şi le întipăreşte învăţăturile Lui,
17 ca să abată pe om de la rău, şi să -l ferească de mîndrie,
18 ca să -i păzească sufletul de groapă şi viaţa de loviturile săbiei.
19 Şi prin durere este mustrat omul în culcuşul lui, cînd o luptă necurmată îi frămîntă oasele.
20 Atunci îi este greaţă de pîne, chiar şi de bucatele cele mai alese.
21 Carnea i se prăpădeşte şi piere, oasele cari nu i se vedeau rămîn goale;
22 sufletul i se apropie de groapă, şi viaţa de vestitorii morţii.
23 Dar dacă se găseşte un înger mijlocitor pentru el, unul din miile acelea, cari vestesc omului calea pe care trebuie s'o urmeze,
24 Dumnezeu Se îndură de el şi zice îngerului: ,Izbăveşte -l, ca să nu se pogoare în groapă; am găsit un preţ de răscumpărare pentru el!`
25 Şi atunci carnea lui se face mai fragedă ca în copilărie, se întoarce la zilele tinereţei lui.
26 Se roagă lui Dumnezeu, şi Dumnezeu îi este binevoitor, îl lasă să -I vadă Faţa cu bucurie, şi -i dă înapoi nevinovăţia.
27 Atunci el cîntă înaintea oamenilor, şi zice: ,Am păcătuit, am călcat dreptatea, şi n'am fost pedepsit după faptele mele;
28 Dumnezeu mi -a izbăvit sufletul ca să nu intre în groapă, şi viaţa mea vede lumina!`
29 Iată, acestea le face Dumnezeu, de două ori, de trei ori, omului,
30 ca să -l ridice din groapă, ca să -l lumineze cu lumina celor vii.
31 Ia aminte, Iov, şi ascultă-mă! Taci, şi voi vorbi!
32 Dacă ai ceva de spus, răspunde-mi! Vorbeşte, căci aş vrea să-ţi dau dreptate.
33 Dacă n'ai nimic de zis, ascultă-mă! Taci, şi te voi învăţa înţelepciunea.``
1 No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!
2 Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.
3 Igaz szívbõl [származnak] beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.
4 Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.
5 Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elõ!
6 Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.
7 Ímé, a tõlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.
8 Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:
9 Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bûn nincsen bennem.
10 Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!
11 Békóba veti lábaimat, és õrzi minden ösvényemet.
12 Ímé, ebben nincsen igazad - azt felelem néked - mert nagyobb az Isten az embernél!
13 Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?
14 Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!
15 Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;
16 Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.
17 Hogy eltérítse az embert a [rossz] cselekedettõl, és elrejtse a kevélységet a férfi elõl.
18 Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.
19 Fájdalommal is bünteti az õ ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.
20 Úgy, hogy az õ ínye undorodik az ételtõl, és lelke az õ kedves ételétõl.
21 Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.
22 És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.
23 Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;
24 És [az Isten] könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg õt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!
25 Akkor teste fiatal, erõtõl duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.
26 Imádkozik Istenhez és õ kegyelmébe veszi, hogy az õ színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az õ igazságát.
27 Az emberek elõtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;
28 Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.
29 Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,
30 Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.
31 Figyelj Jób, [és] hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!
32 Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.
33 Ha [pedig] nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!