1 Og Job blev ved å fremføre sin visdomstale og sa:2 Så sant Gud lever, som har tatt min rett fra mig, den Allmektige, som har voldt mig bitter sorg3 - for ennu er hele mitt livspust i mig og den Allmektiges ånde i min nese - :4 Mine leber taler ikke urett, og min tunge taler ikke svik.5 Det være langt fra mig å gi eder rett! Inntil jeg opgir ånden, lar jeg ikke min brødefrihet tas fra mig.6 Jeg holder fast på min rettferdighet og slipper den ikke; mitt hjerte laster mig ikke for nogen av mine dager.7 La min fiende stå der som en ugudelig, og min motstander som en urettferdig!8 For hvad håp har den gudløse, når Gud avskjærer hans liv, når han tar hans sjel fra ham?9 Hører vel Gud hans skrik når trengsel kommer over ham?10 Eller kan han glede sig i den Allmektige, kan han påkalle Gud til enhver tid?11 Jeg vil lære eder om Guds hånd; jeg vil ikke dølge hvad den Allmektige har i sinne.12 I har jo alle selv sett det; hvorfor fører I da så tom en tale?13 Dette er det ugudelige menneskes lodd hos Gud og den arv som voldsmennene får av den Allmektige:14 Får han mange barn, så er de hjemfalt til sverdet; hans ætlinger får ikke brød å mette sig med.15 De av dem som slipper unda, legges i graven ved pest, og enkene holder ikke sørgefest over dem.16 Når han dynger op sølv som støv og samler sig klær som lere,17 så blir det de rettferdige som klær sig med det han har samlet, og sølvet skal de skyldfrie dele.18 Som møllet har han bygget sitt hus og som den hytte en markvokter lager sig.19 Rik legger han sig, og intet er tatt bort; han slår sine øine op, og det* er der ikke. / {* det han eide.}20 Som en vannflom innhenter redsler ham, om natten fører en storm ham bort.21 Østenvinden løfter ham op, så han farer avsted, og den blåser ham bort fra hans sted.22 Gud skyter sine piler mot ham og sparer ham ikke; for hans hånd flyr han i hast.23 Folk klapper i hendene og håner ham og piper ham bort fra hans sted.

1 Jób pedig folytatá az õ beszédét, monda:2 Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserûséggel illette az én lelkemet,3 Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;4 Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!5 Távol legyen tõlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.6 Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.7 Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.8 Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az õ lelkét?9 Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljõ a nyomorúság reá?10 Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?11 Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.12 Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!13 Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentõl, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:14 Ha megsokasulnak is az õ fiai, a kardnak [sokasulnak meg,] és az õ magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.15 Az õ maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az õ özvegyeik meg sem siratják.16 Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:17 Összeszerezheti [ugyan,] de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.18 Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csõsz-csinálta kunyhó.19 Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.20 Meglepi õt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.21 Felkapja õt a keleti szél és elviszi, elragadja õt helyérõl.22 [Nyilakat] szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elõl.23 Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik õt az õ lakhelyébõl.