1 Da tok Bildad fra Suah til orde og sa:

2 Hvor lenge vil du tale så? Hvor lenge skal din munns ord være som et veldig vær?

3 Skulde vel Gud forvende retten, eller den Allmektige forvende rettferdigheten?

4 Har dine sønner syndet mot ham, så har han gitt dem deres brøde i vold.

5 Hvis du vender dig til Gud og beder den Allmektige om nåde,

6 hvis du er ren og opriktig, da vil han våke over dig og gjenreise din rettferds bolig,

7 og din forrige lykke vil bli ringe mot din senere lykke, for den skal være overmåte stor.

8 For spør bare fremfarne slekter og akt på det som deres fedre har gransket ut

9 - for vi er fra igår og vet intet; for en skygge er våre dager på jorden -

10 de skal lære dig og si dig det og bære frem ord fra sitt hjerte.

11 Vokser sivet op hvor det ikke er myrlendt? Blir starrgresset stort uten vann?

12 Ennu står det friskt og grønt og blir ikke skåret; da visner det før alt annet gress.

13 Således går det alle dem som glemmer Gud, og den gudløses håp går til grunne;

14 hans tillit avskjæres, og det han trøster sig til, er spindelvev.

15 Han støtter sig på sitt hus, men det står ikke; han holder sig fast i det, men det står ikke fast.

16 Frodig står han der i solens skinn, og hans skudd breder sig ut over hans have;

17 om en stenrøs slynger sig hans røtter, mellem stener trenger han sig frem.

18 Ryddes han bort fra sitt sted, så kjennes det ikke ved ham, men sier: Jeg har aldri sett dig.

19 Se, det er gleden på hans vei, og av mulden spirer andre frem.

20 Nei, Gud forkaster ikke en som er ulastelig, og han holder ikke ugudelige ved hånden.

21 Ennu vil han fylle din munn med latter og dine leber med jubel.

22 De som hater dig, skal klædes med skam, og de ugudeliges telt skal ikke mere finnes.

1 Akkor felele a sukhi Bildád, és monda:

2 Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél?

3 Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-é az igazságot?

4 Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az õ gonoszságuk miatt vetette el õket.

5 De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz [bocsánatért] könyörögsz;

6 Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát.

7 És ha elõbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon.

8 Mert kérdezd meg csak az azelõtti nemzedéket, és készülj csak fel az õ atyáikról való tudakozódásra!

9 Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön.

10 Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?!

11 Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül, felnyúlik-é a sás víz nélkül?

12 Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fûnél elébb elszárad.

13 Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenrõl elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége [is ]elvész.

14 Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló.

15 Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg.

16 Bõ nedvességû ez a napfényen [is,] és ágazata túlnõ a kertjén.

17 Gyökerei átfonódnak a kõhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen.

18 Ámha kiirtják helyérõl, megtagadja ez õt: Nem láttalak!

19 Ímé ez az õ pályájának öröme! És más hajt ki a porból.

20 Ímé az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ád elõmenetelt.

21 Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal.

22 Gyûlölõid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül.