1 Und [2.Kön 23,30] das Volk des Landes nahm Joahas, den Sohn Josias, und sie machten ihn zum König in Jerusalem an seines Vaters Statt.

2 Dreiundzwanzig Jahre war Joahas alt, als er König wurde, und er regierte drei Monate zu Jerusalem.

3 Und der König von Ägypten setzte ihn ab zu Jerusalem; und er legte dem Lande eine Buße von hundert Talenten Silber und einem Talente Gold auf.

4 Und der König von Ägypten machte seinen Bruder Eljakim zum König über Juda und Jerusalem und verwandelte seinen Namen in Jojakim. Seinen Bruder Joahas aber nahm Neko fest und führte ihn nach Ägypten.

5 Fünfundzwanzig [2.Kön 23,36] Jahre war Jojakim alt, als er König wurde, und er regierte elf Jahre zu Jerusalem. Und er tat, was böse war in den Augen Jahwes, seines Gottes.

6 Wider [2.Kön 24] ihn zog Nebukadnezar, der König von Babel, herauf; und er band ihn mit ehernen Fesseln, um ihn nach Babel zu führen.

7 Auch von den Geräten des Hauses Jahwes brachte Nebukadnezar nach Babel und legte sie in seinen Tempel zu Babel.

8 Und das Übrige der Geschichte Jojakims, und seine Greuel, die er verübt hat, und was an ihm gefunden wurde, siehe, das ist geschrieben in dem Buche der Könige von Israel und Juda. Und Jojakin, sein Sohn, ward König an seiner Statt.

9 Achtzehn Jahre war Jojakin [2.Kön 24,8] alt, als er König wurde, und er regierte drei Monate und zehn Tage zu Jerusalem. Und er tat, was böse war in den Augen Jahwes.

10 Und beim Umlauf des Jahres sandte der König Nebukadnezar hin und ließ ihn nach Babel bringen samt den kostbaren Geräten des Hauses Jahwes; und er machte seinen Bruder Hier in dem Sinne von »nahen Anverwandten.« Vergl. [2.Kön 24,17]; [1.Chr 3,14]-16, wo Jojakin »Jekonja« genannt wird Zedekia zum König über Juda und Jerusalem.

11 Einundzwanzig [2.Kön 24,18] Jahre war Zedekia alt, als er König wurde, und er regierte elf Jahre zu Jerusalem.

12 Und er tat, was böse war in den Augen Jahwes, seines Gottes. Er demütigte sich nicht vor dem Propheten Jeremia, als er nach dem Befehle Jahwes redete.

13 Und auch empörte er sich gegen den König Nebukadnezar, der ihn bei Gott hatte schwören lassen. Und er verhärtete seinen Nacken und verstockte sein Herz, so daß er nicht umkehrte zu Jahwe, dem Gott Israels.

14 Auch alle Obersten der Priester und das Volk O. und des Volkes häuften die Treulosigkeiten, nach allen Greueln der Nationen, und verunreinigten das Haus Jahwes, das er in Jerusalem geheiligt hatte.

15 Und Jahwe, der Gott ihrer Väter, sandte zu ihnen durch seine Boten, früh sich aufmachend und sendend; denn er erbarmte sich seines Volkes und seiner Wohnung.

16 Aber sie verspotteten die Boten Gottes und verachteten seine Worte und äfften seine Propheten, bis der Grimm Jahwes gegen sein Volk stieg, daß keine Heilung mehr war.

17 Und er ließ den König der Chaldäer wider sie heraufkommen, und der erschlug Und. üb.: und erschlug ihre Jünglinge mit dem Schwerte im Hause ihres Heiligtums: er schonte nicht des Jünglings und der Jungfrau, des Alten und des Greises: alle gab er in seine Hand.

18 Und alle Geräte des Hauses Gottes, die großen und die kleinen, und die Schätze des Hauses Jahwes, und die Schätze des Königs und seiner Obersten: alles brachte er nach Babel.

19 Und sie verbrannten das Haus Gottes und rissen die Mauer von Jerusalem nieder; und alle seine dh. von Jerusalem Paläste verbrannten sie mit Feuer, und alle seine dh. von Jerusalem kostbaren Geräte verderbten sie.

20 Und die vom Schwerte Übriggebliebenen führte er nach Babel hinweg; und sie wurden ihm und seinen Söhnen zu Knechten, bis das Königreich der Perser zur Herrschaft kam;

21 damit erfüllt würde das Wort Jahwes durch den Mund Jeremias, [Jer 25]; [Dan 9,2] bis das Land seine Sabbathe genossen [3.Mose 26,34.35] hätte. Alle die Tage seiner Verwüstung hatte es Ruhe, bis siebzig Jahre voll waren.

22 Und im ersten Jahre Kores', Cyrus des Königs von Persien damit das Wort Jahwes durch den Mund Jeremias erfüllt würde erweckte Jahwe den Geist Kores', des Königs von Persien; und er ließ einen Ruf ergehen durch sein ganzes Königreich, und zwar auch schriftlich, indem er sprach:

23 So spricht Kores, der König von Persien: Alle Königreiche der Erde hat Jahwe, der Gott des Himmels, mir gegeben; und er hat mich beauftragt, ihm ein Haus zu bauen zu Jerusalem, das in Juda ist. Wer irgend unter euch aus seinem Volke ist, mit dem sei Jahwe, sein Gott; und er ziehe hinauf!

1 És elõhozá a föld népe Joákházt a Jósiás fiát, és királylyá tette õt atyja helyett Jeruzsálemben.

2 Huszonhárom esztendõs vala Joákház, mikor uralkodni kezde, és három hónapig uralkodék Jeruzsálemben.

3 És letevé õt Égyiptom királya Jeruzsálemben, és a földre adót vetett, száz talentom ezüstöt és egy talentom aranyat.

4 És Égyiptom királya Eliákimot, az õ testvérét tette királylyá Júda és Jeruzsálem felett, megváltoztatván nevét Joákimra; Joákházt pedig az õ testvérét fogá és elvivé Nékó Égyiptomba.

5 Huszonöt esztendõs vala Joákim, mikor uralkodni kezdett, és tizenegy esztendeig uralkodék Jeruzsálemben; de gonoszul cselekedék az Úr elõtt, az õ Istene elõtt.

6 És feljöve ellene Nabukodonozor a babilóniai király, és kettõs békót vete lábaira, hogy Babilóniába vinné õt.

7 Az Úr házában való edények egy részét is elvivé Nabukodonozor Babilóniába, és helyezteté azokat az õ templomába, Babilóniában.

8 Joákimnak pedig többi dolgai és az õ útálatosságai, a melyeket cselekedett, s a melyek találtattak õ benne, ímé meg vannak írva az Izráel és Júda királyainak könyvében; és uralkodék helyette Joákin, az õ fia.

9 Nyolcz esztendõs korában kezdett uralkodni Joákin, és három hónapig és tíz napig uralkodék Jeruzsálemben; de õ is gonoszul cselekedék az Úr elõtt.

10 Az esztendõ fordultával pedig elkülde Nabukodonozor király, és elviteté õt Babilóniába, az Úr házának drága edényeivel együtt, és királylyá tevé az õ testvérét Sédékiást Júda és Jeruzsálem felett.

11 Huszonegy esztendõs korában kezdett uralkodni Sédékiás, és uralkodék tizenegy esztendeig Jeruzsálemben.

12 És gonoszul cselekedék az Úr elõtt, az õ Istene elõtt, és nem alázta meg magát Jeremiás próféta elõtt, a ki az Úr képében [szól vala] néki.

13 Sõt még Nabukodonozor király ellen is pártot ütött, a ki õt az Isten [nevére] megesküdtette vala, s makacscsá és önfejûvé lett, a helyett, hogy megtért volna az Úrhoz, Izráel Istenéhez.

14 Sõt még a papok fejedelmei és a nép is, mindnyájan szaporították a bûnt a pogányok minden undokságai szerint, és megfertõztették az Úr házát, a melyet megszentelt vala Jeruzsálemben.

15 És az Úr, az õ atyáiknak Istene elküldé hozzájok követeit jó idején, mert kedvez vala az õ népének és az õ lakhelyének.

16 De õk az Isten követeit kigúnyolták, az õ beszédeit megvetették, és prófétáival gúnyt ûztek; míglen az Úrnak haragja felgerjede az õ népe ellen, s többé nem vala segítség.

17 És reájok hozá a Káldeusok királyát, a ki fegyverrel ölé meg ifjaikat az õ szent hajlékukban, s nem kedveze sem az ifjaknak és szûzeknek, sem a vén és elaggott embereknek, mindnyájokat kezébe adá.

18 És az Isten házának mindenféle edényeit, nagyokat, kicsinyeket, és az Úr házának kincseit, s a királynak és az õ vezéreinek kincseit, mindezeket Babilóniába viteté.

19 Az Isten házát meggyújták, Jeruzsálem kõfalait lerontották, palotáit mind elégeték tûzzel, és minden drágaságait elpusztították.

20 És a kik a fegyver elõl megmenekültek, azokat elhurczolta Babilóniába, és néki és fiainak szolgáivá lettek mindaddig, míg a persiai birodalom fel nem támadott;

21 Hogy beteljesedjék az Úrnak Jeremiás szája által [mondott] beszéde, míg lerójja a föld az õ szombatjait, mert az elpusztulás egész ideje alatt nyugovék, hogy betelnének a hetven esztendõk.

22 És Czírus persa király elsõ esztendejében, hogy beteljesednék az Úrnak Jeremiás szája által [mondott] beszéde, az Úr felindítá Czírus persa király lelkét, és õ kihirdetteté az õ egész birodalmában, [élõszóval] és írásban is, mondván:

23 Így szól Czírus, a persa király: Az Úr, a mennynek Istene e föld minden országait nékem adta, és Õ parancsolta meg nékem, hogy építsek néki házat Jeruzsálemben, a mely Júdában van; valaki azért ti köztetek az õ népe közül való, legyen vele az Úr, az õ Istene, és menjen fel.