1 Kanto de suprenirado. De David. Mi ekĝojis, kiam oni diris al mi: Ni iru en la domon de la Eternulo.2 Niaj piedoj staris en viaj pordegoj, Ho Jerusalem,3 Vi Jerusalem, konstruita kiel urbo, En kiu ĉio kuniĝis.4 Tien supreniris la triboj, la triboj de la Eternulo, Laŭ la moro de Izrael, Por glori la nomon de la Eternulo.5 Ĉar tie staris tronoj de juĝo, Tronoj de la domo de David.6 Deziru pacon al Jerusalem; Bonan staton havu viaj amantoj.7 Paco estu inter viaj muroj, Bonstato en viaj palacoj.8 Pro miaj fratoj kaj amikoj mi do diru: Paco estu al vi.9 Pro la domo de la Eternulo, nia Dio, Mi deziras al vi bonon.

1 Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!2 Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!3 Jeruzsálem, te [szépen] épült, mint a jól egybeszerkesztett város!4 A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.5 Mert ott ülnek az ítélõszékek, Dávid házának székei.6 Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretõk!7 Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.8 Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!9 Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!