1 Hová ment szerelmesed,

asszonyok szépe?

Merre indult szerelmesed?

Hadd keressük veled együtt!

2 Szerelmesem a kertjébe ment,

a balzsamillatú virágágyakhoz,

hogy gyönyörködjék a kertekben,

és liliomokat szedjen.*

3 Én szerelmesemé vagyok,

s szerelmesem az enyém,

a liliomokban gyönyörködik ő.*

4 Szép vagy, kedvesem, mint Tirca városa,

gyönyörű, mint Jeruzsálem,

ámulatba ejtő, mint zászlóerdő.*

5 Vedd le rólam szemeidet,

mert megzavartak engem!

Hajad olyan, mint egy kecskenyáj,

mely a Gileádról hullámzik alá.*

6 Két fogsorod, mint az anyajuhok nyája,

mely az úsztatóból jött fel:

mindegyiknek van ikerpárja,

nincs köztük hiányos.*

7 Halántékod, mint egy gránátalmagerezd

a fátyolod mögött.*

8 Királyné van hatvan,

másodrangú feleség nyolcvan is,

leány meg számtalan.

9 De galambom csak egy van,

ez a tökéletes, anyjának egyetlene,

szülőjének kedvence.

Nézik a lányok, s boldognak mondják,

dicsérik a királynék

és a másodrangú feleségek.

10 Ki ez a lány?

Úgy ragyog, mint a hajnal,

szép, mint a holdsugár,

tiszta, mint a fénylő nap,

ámulatba ejtő, mint egy zászlóerdő.

11 Lementem a diófás kertbe,

hogy gyönyörködjem a zsendülő völgyben,

s megnézzem, fakad-e a szőlő,

virágoznak-e a gránátalmafák?*

12 Észre sem vettem, amikor

Ammínádíb kocsijába tettek engem.