1 A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei állatnál, amelyet az Úristen alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek?*2 Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk,*3 csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén van, mondta Isten: Nem ehettek abból, ne is érintsétek, mert meghaltok. 4 De a kígyó ezt mondta az asszonynak: Dehogy haltok meg! 5 Hanem jól tudja Isten, hogy ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz.

6 Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.*7 Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak.

8 Amikor azonban meghallották az Úristen hangját, amint szellős alkonyatkor járt-kelt a kertben, elrejtőzött az ember és a felesége az Úristen elől a kert fái között. 9 De az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? 10 Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok. Ezért rejtőztem el.*11 Az Isten erre azt kérdezte: Ki mondta meg neked, hogy mezítelen vagy? Talán arról a fáról ettél, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél? 12 Az ember így felelt: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és így ettem. 13 Akkor az Úristen ezt kérdezte az asszonytól: Mit tettél? Az asszony így felelt: A kígyó szedett rá, azért ettem.

14 Akkor ezt mondta az Úristen a kígyónak:

Mivel ezt tetted, átkozott légy

minden állat és minden mezei vad közt:

hasadon járj, és port egyél egész életedben!

15 Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt,

a te utódod és az ő utódja közt:

ő a fejedet tapossa,

te meg a sarkát mardosod.*

16 Az asszonynak ezt mondta:

Igen megnövelem terhességed fájdalmát,

fájdalommal szülöd gyermeked,

mégis vágyakozol férjed után,

ő pedig uralkodni fog rajtad.*

17 Az embernek pedig ezt mondta:

Mivel hallgattál feleséged szavára,

és ettél arról a fáról,

amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél,

legyen a föld átkozott miattad,

fáradsággal élj belőle egész életedben!

18 Tövist és bogáncsot hajt neked,

és a mező növényét eszed.*

19 Arcod verejtékével eszed a kenyeret,

míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél.

Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!*

20 Az ember Évának nevezte el a feleségét, mert ő lett az anyja minden élőnek. 21 Az Úristen pedig bőrruhát készített az embernek és feleségének, és felöltöztette őket.

22 Azután ezt mondta az Úristen: Íme, az ember olyanná lett, mint miközülünk egy: tudja, mi a jó, és mi a rossz. Most azért, hogy ne nyújthassa ki kezét, és ne szakíthasson az élet fájáról is, hogy egyék, és örökké éljen, 23 kiűzte az Úristen az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett.*24 És miután kiűzte az embert, odaállította az Éden kertje elé a kerúbokat és a villogó lángpallost, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.