1 Jákób hívatta fiait, és ezt mondta:

Gyűljetek össze, hadd mondjam el,

mi történik veletek a messze jövőben!

2 Gyűljetek egybe, hallgassatok meg, Jákób fiai!

Hallgassatok atyátokra, Izráelre!

3 Rúben, te vagy elsőszülöttem,

erőm, férfierőm első termése,

kiválóan hatalmas, kiválóan erős.*

4 Kiáradtál mint a víz, nem maradsz az első,

mert atyád ágyába léptél,

akkor meggyaláztál, nyoszolyámba léptél.*

5 Simeon és Lévi testvérek,

erőszak eszközei a fegyvereik.*

6 Közösségükbe ne menj, lelkem,

gyülekezetükkel ne egyesülj, dicsőségem!

Mert embert öltek haragjukban,

kedvtelésükben bikát bénítottak.

7 Átkozott haragjuk, mert erőszakos,

és dühöngésük, mert elkeseredett.

Szétosztom őket Jákóbban,

elszélesztem Izráelben.*

8 Júda, téged magasztalnak testvéreid.

Kezed ellenségeid nyakán lesz,

leborulnak előtted atyádnak fiai.*

9 Fiatal oroszlán vagy, Júda,

prédától lettél naggyá, fiam!

Lehevert, elnyújtózott, mint a hím oroszlán

vagy a nőstény oroszlán – ki merné fölkelteni?!*

10 Nem távozik Júdából a jogar,

sem a kormánypálca térdei közül,

míg eljő Siló, akinek engednek a népek.**

11 Szőlőtőhöz köti szamarát,

nemes tőkéhez szamárcsíkaját.

Ruháját borban mossa,

köntösét a szőlő vérében.

12 Szemei bornál ragyogóbbak,

fogai tejnél fehérebbek.

13 Zebulon a tengerpart felé lakik,

a hajók kikötője felé,

s oldala Szidónnal határos.*

14 Issakár nagy csontú szamár,

az aklok között heverész.

15 De látva, mily jó a nyugalom, és mily szép a föld,

teher alá hajtja vállát, és robotos szolgává lesz.

16 Dán ítéli a maga népét,

mint Izráel bármely törzse.*

17 Dán kígyó lesz az úton, vipera az ösvényen,

a ló csüdjébe harap, és lovasa hanyatt esik.

18 Szabadításodra várok, Uram!*

19 Gádot martalócok marják, de ő a sarkukba mar!

20 Ásér kenyere kövér, királyi csemegéket ad.

21 Naftáli gyors lábú szarvasünő,

szép szavakat hallat.

22 Termő fa ága József,

termő fa ága forrás mellett,

ágai átnyúlnak a kőfalon.*

23 Ezért keserítik, nyilazzák,

kergetik az íjászok.*

24 De mozdulatlan marad íja,

feszülnek izmos kezei

Jákób erősségének kezétől,

onnan, Izráel pásztorától, kősziklájától,*

25 atyád Istenétől, ki megsegít téged,

a Mindenhatótól, aki megáld téged

az ég áldásával felülről,

a lent elterülő mélység áldásaival,

az emlők és anyaméh áldásaival.*

26 Atyád áldásai erősebbek

az örök hegyek áldásainál,

az örök halmok gyönyörűségénél.

Szálljanak József fejére,

a testvérek közt megszenteltnek fejére.

27 Benjámin ragadozó farkas,

reggel zsákmányt eszik, este prédát oszt.

28 Ez Izráel tizenkét törzse. Ezt mondta el nekik apjuk, amikor megáldotta őket; mindegyiket a ráillő áldással áldotta meg.

29 Azután parancsot adott nekik, és ezt mondta: Ha majd elődeim mellé kerülök, atyáim mellé temessetek, a hettita Efrón mezején levő barlangba.*30 Abba a barlangba, amely Kánaán földjén van, Mamréval szemben, a makpélai mezőn, amelyet Ábrahám vett meg a mezővel együtt a hettita Efróntól, sírhelynek való birtokul. 31 Oda temették el Ábrahámot és feleségét, Sárát, oda temették el Izsákot és feleségét, Rebekát, oda temettem el Leát is.*32 A hettitáktól megvett tulajdon az a mező és a rajta levő barlang. 33 Amikor befejezte Jákób a fiainak szóló parancsokat, felhúzta lábait az ágyra, azután elhunyt, és elődei mellé került.