Mateus 26

Jézus harmadszor szól szenvedéséről

1 Amikor Jézus befejezte mindezeket a beszédeket, így szólt tanítványaihoz: 2 „Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a húsvét ünnepe, és az Emberfia átadatik, hogy megfeszítsék."*26,2 Húsvét ünnepe: az eredeti szöveg az ószövetségi páska ünnepet említi*2Móz 12,1–27

3 Ekkor összegyűltek a főpapok, az írástudók és a nép vénei Kajafás főpap palotájában, 4 és megegyeztek abban, hogy Jézust csellel elfogják és megölik. 5 De ezt mondták: „Ne az ünnepen, hogy zavargás ne támadjon a nép között."

Jézus megkenetése Betániában

6 Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában volt, 7 odament hozzá egy asszony, akinél egy alabástrom tartóban drága kenet volt, és ráöntötte az asztalnál ülő Jézus fejére. 8 Amikor látták ezt a tanítványai, bosszankodtak, és ezt mondták: „Mire való ez a pazarlás? 9 Hiszen el lehetett volna ezt adni sok pénzért, és azt a szegényeknek juttatni." 10 Amikor Jézus észrevette, ezt kérdezte tőlük: „Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem, 11 mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek.*5Móz 15,1112 Mert amikor ezt a kenetet a testemre öntötte, temetésemre készített elő. 13 Bizony, mondom néktek, hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére!"

Júdás elárulja Jézust

14 Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskáriótes Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz, 15 és így szólt: „Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt?" Azok harminc ezüstöt állapítottak meg neki.*Zak 11,1216 Ettől fogva kereste az alkalmat, hogy elárulja őt.

Az utolsó vacsora

17 A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: „Hol akarod megenni a húsvéti vacsorát, hol készítsük el?" 18 Ő ezt válaszolta: „Menjetek a városba ahhoz a bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: Az én időm közel van, nálad tartom meg a húsvéti vacsorát tanítványaimmal." 19 A tanítványok úgy tettek, amint Jézus parancsolta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.

20 Amikor este lett, asztalhoz telepedett a tizenkét tanítvánnyal. 21 Evés közben így szólt: „Bizony, mondom néktek, hogy közületek egy el fog árulni engem." 22 Erre nagyon elszomorodtak, és egyenként kérdezni kezdték tőle: „Talán csak nem én vagyok az, Uram?" 23 Ő pedig így válaszolt: „Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. 24 Az Emberfia elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik." 25 Megszólalt Júdás is, az áruló, és ezt kérdezte: „Talán csak nem én vagyok az, Mester?" „Te mondtad" – felelte neki.

26 Miközben ettek, vette Jézus a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem!" 27 Azután vette a poharat és hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan, 28 mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.*2Móz 24,8;Jer 31,31–34;Zsid 9,20