1 Tessalonicenses 2

Az apostol emlékezteti az atyafiakat, mily tisztán forgolódott köztük, hálát ad Istennek állhatatos hitükért és vágyva óhajtja őket viszontlátni

1 Mert magatok tudjátok, atyámfiai, hogy a mi ti hozzátok való menetelünk nem volt hiábavaló; 2 Sőt inkább, noha elébb már háborúságot és bosszúságot szenvedtünk volt Filippiben, a mint tudjátok, volt bátorságunk a mi Istenünkben, hogy közöttetek is hirdessük az Isten evangyéliomát sok tusakodással. 3 Mert a mi buzdításunk nem hitetésből van, sem nem tisztátalanságból, sem nem álnokságból: 4 Hanem a miképen az Isten méltatott minket arra, hogy reánk bízza az evangyéliomot, akképen szólunk; nem úgy, hogy embereknek tessünk hanem az Istennek, a ki megvizsgálja a mi szívünket. 5 Mert sem hízelkedő beszéddel, a mint tudjátok, sem telhetetlenség színében nem léptünk fel soha, Isten a bizonyság; 6 Sem emberektől való dicsőítést nem kerestünk, sem tőletek, sem másoktól, holott terhetekre lehettünk volna, mint Krisztus apostolai. 7 De szívélyesek valánk ti közöttetek, a miként a dajka dajkálgatja az ő gyermekeit. 8 Így felbuzdulva irántatok, készek valánk közleni veletek nemcsak az Isten evangyéliomát, hanem a mi magunk lelkét is, mivelhogy szeretteinkké lettetek nékünk. 9 Emlékezhettek ugyanis atyámfiai a mi fáradozásunkra és bajlakodásunkra: mert éjjel-nappal munkálkodva hirdettük néktek az Isten evangyéliomát, csakhogy senkit meg ne terheljünk közületek. 10 Ti vagytok bizonyságok és az Isten, milyen szentül, igazán és feddhetetlenül éltünk előttetek, a kik hisztek. 11 Valamint tudjátok, hogy miként atya az ő gyermekeit, úgy intettünk és buzdítgattunk egyenként mindnyájatokat. 12 És kérve kértünk, hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat, a ki az ő országába és dicsőségébe hív titeket. 13 Ugyanazért mi is hálát adunk az Istennek szüntelenül, hogy ti befogadván az Istennek általunk hirdetett beszédét, nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét (a minthogy valósággal az is), a mely munkálkodik is ti bennetek, a kik hisztek. 14 Mert ti, atyámfiai, követői lettetek az Isten gyülekezeteinek, a melyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól, miként azok is a zsidóktól, 15 A kik megölték az Úr Jézust is és a saját prófétáikat, és minket is üldöznek, és az Istennek nem tetszenek, és minden embernek ellenségei; 16 A kik megtiltják nékünk, hogy a pogányoknak ne prédikáljunk hogy üdvözüljenek; hogy mindenkor betöltsék bűneiket; de végre utólérte őket az Isten haragja. 17 Mi pedig, atyámfiai, a mint elszakasztatánk tőletek egy kevés ideig, arczra, nem szívre nézve, annál buzgóságosabban, nagy kívánsággal igyekeztünk, hogy szemtől-szemben láthassunk titeket. 18 Azért menni is akartunk hozzátok, kiváltképen én Pál, egyszer is, kétszer is, de megakadályozott minket a Sátán. 19 Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája? Avagy nem azok lesztek-é ti is a mi Urunk Jézus Krisztus előtt az ő eljövetelekor? 20 Bizony ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk.

A pregação de Paulo

1 Pois vós mesmos sabeis, irmãos, que a nossa *1Ts 1.9entrada entre vós *2Ts 1.10não se tornou vã; 2 mas, tendo antes padecido e sido *Fp 1.30;At 14.5maltratado, como sabeis, em *vd.At 16.22-24Filipos, tivemos a confiança em nosso Deus para *vd.At 17.1-9vos falar o *vd.Rm 1.1evangelho de Deus, em muitas *vd.Fp 1.30lutas. 3 Pois a nossa *At 13.15exortação não provém de *2Ts 2.11erro, nem de *1Ts 4.7imundícia, nem se baseia em *2Co 4.2dolo; 4 *2Co 2.17mas, assim como temos sido aprovados por Deus, para que se *vd.Gl 2.7nos confiasse o evangelho, assim falamos, *vd.Gl 1.10não como aqueles que agradam a homens, mas a Deus, que *vd.Rm 8.27prova os nossos corações. 5 Pois nunca usamos de palavras de adulação, como sabeis, nem pretexto de *At 20.33; cp.2Pe 2.3avareza; *1Ts 2.10; vd.Rm 1.9Deus é testemunha; 6 *Jo 5.41,44; cp.2Co 4.5buscando glória de homens, quer de vós, quer de outros, embora podendo, como *vd.1Co 9.1s.apóstolos de Cristo, ser-vos pesados; 7 antes, nos fizemos *2Tm 2.24brandos no meio de vós, *cp.1Ts 2.11;Gl 4.19como a mãe que acaricia seus filhos. 8 Assim, tendo-vos tanta afeição, de boa vontade desejamos *vd.2Co 12.15; cp.1Jo 3.16comunicar-vos não somente o *vd.Rm 1.1evangelho de Deus, mas também as nossas vidas, porque vos fizestes de nós muito amados. 9 Pois vos lembrais, irmãos, de nosso *2Ts 3.8; cp.Fp 4.16trabalho e fadiga; *vd.At 18.3trabalhando noite e dia para não sermos *2Co 11.9; cp.1Co 9.4s.pesados a nenhum de vós, vos pregamos o evangelho de Deus. 10 Vós sois testemunhas *vd.1Ts 2.5e também Deus de *1Ts 1.5; cp.2Co 1.12quão santa, justa e irrepreensivelmente nos comportamos para convosco, que credes, 11 assim como sabeis de que modo tratávamos a cada um de vós, *vd.1Co 4.14; cp.1Ts 2.7como um pai a seus filhos, *cp.1Ts 5.14exortando-vos e animando-vos 12 e *vd.Lc 16.28;1Ts 4.6instando *vd.Ef 4.1que andásseis de uma maneira digna de Deus, que vos *1Ts 5.24;2Ts 2.14; vd.Rm 8.28chama ao seu reino e à sua *1Pe 5.10; cp.2Co 4.6glória.

Os tessalonicenses sofrem perseguição

13 Por isso, nós também *vd.Rm 1.8; cp.1Ts 1.2damos graças a Deus sem cessar, porquanto, ao receberdes a *Hb 4.2; cp.Rm 10.17palavra de Deus, que de nós ouvistes, *cp.Gl 4.14; vd.Mt 10.20não a aceitastes como palavra de homens, mas (segundo ela realmente é) como palavra de Deus, *cp.Hb 4.12a qual também opera em vós, que credes. 14 Pois vós, irmãos, vos haveis feito *1Ts 1.6imitadores das *vd.1Co 7.17; cp.10.32igrejas de Deus *vd.Gl 1.22na Judeia em Cristo Jesus; porque *At 17.5; cp.1Ts 3.4;2Ts 1.4s.padecestes as mesmas coisas dos vossos compatriotas *cp.Hb 10.33s.que eles padeceram dos judeus, 15 *Lc 24.20;At 2.23os quais mataram o Senhor Jesus e *At 7.52; vd.Mt 5.12os profetas, e nos expulsaram, e não agradam a Deus, e são contrários a todos os homens, 16 *At 9.23;13.45,50;14.2,5,19;17.5,13;18.12;21.21-22,27;25.2,7proibindo-nos de falar aos gentios *1Co 10.33para que estes sejam salvos, a fim de *Gn 15.16;Dn 8.23;Mt 23.32encherem sempre a medida de seus pecados. *vd.1Ts 1.10A ira, porém, caiu sobre eles até o fim.

Paulo se interessa por eles

17 Mas nós, irmãos, privados de vós por um pouco de *vd.1Co 5.3tempo, *1Ts 3.10de vista, não de coração, tanto mais procuramos, com grande desejo, ver a vossa face. 18 Porquanto *cp.Rm 15.22quisemos ir ter convosco (pelo menos eu, Paulo, *Fp 4.16não só uma vez, mas duas), e *vd.Mt 4.10Satanás *Rm 15.22; cp.Rm 1.13nos impediu. 19 Pois qual é a nossa esperança, *Fp 4.1gozo ou coroa de glória diante do Senhor Jesus na sua *1Ts 3.13;4.15;5.23; vd.Mt 16.27;Mc 8.38;Jo 21.22vinda? Porventura, não o sois vós também? 20 Sim, sois vós a *2Co 1.14nossa glória e o nosso gozo.