Josué 9

A gibeoniták beszinlik a frigybe magokat és örök szolgaságra vettetnek

1 Lőn pedig, hogy mikor ezt meghallották mind ama királyok, a kik a Jordánon túl a hegyeken és síkon és a nagy tengernek egész partja-mentén valának a Libánon ellenében: a Khittheus, az Emoreus, a Kananeus, a Perizeus, a Khivveus és a Jebuzeus: 2 Egybegyülekezének, hogy megvívjanak Józsuéval és Izráellel egy akarattal. 3 De meghallák Gibeon lakosai is, a mit Józsué Jérikhóval és Aival cselekedett vala. 4 És ők is ravaszul cselekedének. Elmenének ugyanis és követekül adák ki magokat. Szerzének azért szamaraikra ócska zsákokat, és ócska, megrepedezett és összekötözött boros tömlőket; 5 És ócska, megfoltozott sarukat lábaikra, és ócska ruhákat magokra; az útravaló kenyerök is mind száraz és penészes vala. 6 Így menének el Józsuéhoz a táborba Gilgálba, és mondának néki, és Izráel férfiainak: Messze földről jöttünk, most azért kössetek frigyet mi velünk. 7 Izráel férfiai pedig mondának a Khivveusnak: Hátha közöttem lakol te; hogyan kössek azért frigyet te veled? 8 Azok pedig mondának Józsuénak: Szolgáid vagyunk mi! És monda nékik Józsué: Kik vagytok, és honnan jöttetek? 9 És mondának néki: Igen messze földről jöttek a te szolgáid, az Úrnak, a te Istenednek nevéért, mert hallottuk az ő hírét és mindazt, a mit Égyiptomban cselekedett; 10 Mindazt is, a mit cselekedett az Emoreusok két királyával, a kik valának túl a Jordánon, Szíhonnal, Hesbon királyával és Óggal, Básán királyával, a ki Astarótban vala. 11 Ezért szólának nékünk a mi véneink és földünk lakosai is mind, mondván: szerezzetek magatoknak eledelt az útra, és menjetek eléjök, és mondjátok nékik: Szolgáitok vagyunk mi, most azért kössetek frigyet mi velünk! 12 Ez a mi kenyerünk meleg volt, a mikor eleségül elhoztuk a mi házainkból elindulván, hogy hozzátok jőjjünk; most ímé, száraz és penészes lett. 13 Ezek a boros tömlők is, a melyeket új korukban töltöttünk vala meg, íme, de megszakadoztak; e mi ruháink és saruink pedig megavultak az útnak igen hosszú volta miatt! 14 És vőnek a férfiak azoknak eledeléből, az Úr tanácsát pedig nem kérték vala. 15 És békességesen bánt velök Józsué, és frigyet köte velök, hogy életben hagyja őket, a gyülekezet fejedelmei pedig megesküdének nékik. 16 De harmadnap múlva azután, hogy frigyet kötöttek vala velök, meghallják, hogy közel valók azok hozzájok, sőt közöttök lakoznak azok. 17 Elindulának azért Izráel fiai, és eljutának azoknak városaihoz harmadnapon. Városaik pedig valának: Gibeon, Kefira, Beéróth és Kirjáth-Jeárim. 18 De nem bánták őket Izráel fiai, mivelhogy megesküdtek vala nékik a gyülekezet főemberei az Úrra, Izráel Istenére, és zúgolódék az egész gyülekezet a főemberek ellen. 19 Mondának azért mind a főemberek az egész gyülekezetnek: Mi megesküdtünk nékik az Úrra, Izráel Istenére, most hát nem bánthatjuk őket. 20 Ezt cselekedjük velök, hogy életben hagyjuk őket, és így nem lesz harag ellenünk az esküvésért, a melylyel megesküdtünk nékik. 21 Mondának azért a főemberek nékik: Ám éljenek! És lőnek favágóivá és vízhordozóivá az egész gyülekezetnek, a mint szólottak vala nékik a főemberek. 22 Hívatá ugyanis őket Józsué, és szóla nékik, mondván: Miért csaltatok meg minket, ezt mondván: Igen messziről valók vagyunk mi tőletek, holott ti közöttünk laktok? 23 Most azért átkozottak legyetek, és ne fogyjon ki közületek a szolga, a favágó és vízhordó az én Istenemnek házába. 24 Azok pedig felelének Józsuénak, és mondának: Mivelhogy nyilván tudtokra esett a te szolgáidnak az, a mit az Úr, a ti Istenetek parancsolt vala Mózesnek, az ő szolgájának, hogy néktek adja ezt az egész földet, és hogy kiirtja előletek a földnek minden lakosát: igen féltettük tőletek a mi életünket, ezért cselekedtük ezt a dolgot. 25 És most ímé, a te kezedben vagyunk, a mint cselekedni jónak és igaznak tetszik előtted, úgy cselekedjél mivelünk! 26 És úgy cselekedék velök, és kiszabadítá őket Izráel fiainak kezéből, és nem ölék meg őket. 27 És tevé őket Józsué azon a napon favágókká és vízhordókká a gyülekezethez és az Úr oltárához, mind e napig, azon a helyen, a melyet választánd.

Os gibeonitas enganam Josué, que faz com eles uma aliança

1 Tendo ouvido isso *Js 3.10;Nm 13.29todos os reis que estavam além do Jordão, na região montanhosa, na Sefelá e em toda a costa do grande mar defronte do Líbano (os heteus, os amorreus, os cananeus, os ferezeus, os heveus e os jebuseus), 2 de comum acordo, reuniram-se para pelejar contra Josué e contra Israel.

3 Porém os habitantes de *Js 9.17,22;Js 10.2;21.17Gibeão, tendo ouvido o que fizera Josué a Jericó e a Ai, 4 usaram de astúcia: foram e se fingiram embaixadores, carregando sobre os seus jumentos sacos velhos e odres velhos, rotos e consertados, 5 tendo nos pés sapatos velhos e remendados e trajando roupas velhas. Todo o pão de que se proveram era seco e havia-se tornado bolorento. 6 Foram ter com Josué ao acampamento em Gilgal e disseram-lhe a ele e a todos os homens de Israel: Somos vindos de uma terra longínqua; fazei, agora, aliança conosco. 7 Responderam os homens de Israel aos *Js 9.2;11.19heveus: Talvez habiteis entre nós; como, pois, *Êx 23.32faremos aliança convosco? 8 Tornaram a Josué: Nós somos teus servos. Então, lhes perguntou Josué: Quem sois vós? donde vindes? 9 Responderam-lhe: *Js 9.16-17Duma terra mui longínqua são vindos teus servos, por causa do nome de Jeová, teu Deus, porque *Js 2.9;9.24temos ouvido a sua fama, e tudo o que fez no Egito, 10 e tudo quanto fez aos dois reis dos amorreus, que estavam além do Jordão, a Seom, rei de Hesbom, e a Ogue, rei de Basã, que estava em Astarote. 11 Os nossos anciãos e todos os habitantes da nossa terra nos disseram: Tomai nas mãos provisão para o caminho, e ide-lhes ao encontro, e dizei-lhes: Nós somos vossos servos; fazei, agora, aliança conosco. 12 Este nosso pão, tomamo-lo quente das nossas casas para a nossa provisão no dia em que saímos para ir ter convosco; mas eis que, agora, está seco e já se tornou bolorento; 13 estes odres que enchemos de vinho eram novos e eis que, agora, são rotos; estes nossos vestidos e os nossos sapatos já se envelheceram em razão do mui longo caminho. 14 Os homens tomaram da provisão deles e *Nm 27.21não pediram conselhos à boca de Jeová. 15 *Êx 23.32Josué também fez paz com eles e estabeleceu uma aliança para lhes poupar a vida; e os príncipes da congregação lhes juraram.

16 Ao fim de três dias depois de terem feito aliança com eles, ouviram que eram os seus vizinhos e que moravam no meio deles. 17 Tendo partido os filhos de Israel, chegaram, no terceiro dia, às cidades deles. Ora, as suas cidades eram Gibeão, Quefira, Beerote e Quiriate-Jearim. 18 Os filhos de Israel não os feriram, porque os príncipes da congregação lhes haviam jurado por Jeová, Deus de Israel. Então, toda a congregação murmurou contra os príncipes. 19 Mas todos os príncipes disseram a toda a congregação: Nós lhes juramos por Jeová, Deus de Israel; agora, não os podemos tocar. 20 Isso lhes faremos e os deixaremos viver, para que não venha grande ira sobre nós, por faltarmos ao juramento que lhes fizemos. 21 Disseram-lhes os príncipes: Vivam. Assim, se tornaram rachadores de lenha e tiradores de água para toda a congregação, como os príncipes lhes haviam dito.

22 Chamou-os Josué e disse-lhes: Por que nos enganastes, dizendo: Nós habitamos mui longe de vós; *Js 9.17quando habitais entre nós? 23 Agora, sois malditos, e dentre vós nunca deixará de haver escravos, rachadores de lenha e tiradores de água, para a Casa do meu Deus. 24 Então, responderam a Josué: Foi *Js 9.9anunciado aos teus servos, como Jeová, teu Deus, ordenou aos seu servo Moisés que vos desse toda a terra e que destruísse diante de vós todos os habitantes da mesma; por isso, temíamos de vós pelas nossas vidas, e fizemos isso. 25 Eis que, agora, estamos nas tuas mãos; faze-nos o que te parecer bom e justo que se nos faça. 26 Assim lhes fez e livrou-os das mãos dos filhos de Israel, de sorte que os não mataram. 27 Nesse dia, Josué fê-los rachadores de lenha e tiradores de água para a congregação e para o altar de Jeová, *Dt 12.5no lugar que escolhesse, como se vê até o dia de hoje.